Atomrobbanás Dunaújvárosban 4.

Már lassan kész galériát nyithatnék az atomrobbanásos képekből!

Hemü WAS HERE

Na, szóval: Hemü megint itt volt nálunk! Nagyon jók ezek az idők, elmentünk babát sétáltatni - teljesen úgy éreztem magam, mint a régi időkben, csak kicsit más volt. Valahogy megéreztem az idő múlását, mégis mintha csak keveset változtunk volna. Nem tudom. De örömmel töltött el - amint tudok, én is megyek, hogy ne csak neki kelljen.

Ez meg kellemetlen:

A hétvégén persze történt még egy brutális dolog is: Johannát elkapta a székrekedés. Én még ilyen kétségbeesettnek nem láttam, kb. olyan volt, mintha egy szülést kéne levezetnünk. KB. padlógázzal toltam az ügyeletes patikáig, hogy vegyek beöntő labdacsot. Na, mikor hazaértem azzal lazítottuk (kamillatea) de csak spriccelni tudtam rá, mert behelyezni nem... annyira szorult neki. Aztán végül megszabadult Johanna, de iszonyú tortúra volt...

ÜVÖLTÉSEK, "INSOMNIA" és SZÁNKÓZÁS

Nos, a cím. Szombaton egész nap üvöltött Johanna. ILYEN még sosem volt. Ez persze azzal is járt, hogy egész nap SEMMIT sem aludt, kivéve, mikor az utolsó üvöltését késő este azzal zárta, hogy valahogyan sikerült kiütnie magát. Hála Istennek, Évi is így legalább tudott aludni, mert az üvöltős napja az péntek hajnalban kezdődött - és akkor egyikünknek sem sikerült. Főleg nem Évinek...Fogalmunk sincs, mi baja lehetett.

Napközben még elintéztem a Rendőrséges ügyet is: bementem és jegyzőkönyvet vettek fel arról, hogy találtam egy hamis ezerforintost. Mondjuk, azt nem gondoltam volna, hogy ez 1 órán keresztül fog tartani... A rendőrbácsi úgy törölte ki a Word dokuból a felesleges és hosszú SOROKAT, hogy folyamatosan nyomva tartotta a Delete gombot... hát, ez sem sokat lendített a gyorsaságon...

Ma viszont jó napunk volt, vasárnp: Johanna elég jól kialudta magát mind kora reggel, mind utána, ugyanis reggel 9-13 óráig húzta a lóbőrt. Utána jöttek a nagyszülők, és vigyáztak rá, mi meg Évivel elmentünk SZÁNKÓZNI!!! Én cirka 15 éve nem voltam szánkózni, de nagy móka volt! Jó nagyokat estünk az elején, de aztán ráéreztünk a technikára. Persze, ma már szánkózni sem járnak annyian, mint régen...

rövid pár óra Pesten

Ma, nem tudom miért, de VONATTAL mentem Pestre... Végülis olyan fajta tanulságnak felfogható, hogy többé nem kívánok ilyen kalandot megejteni. Lehet, hogy sokkal olcsóbb, mintha kocsival mentem volna, de olyan is... meg aztán az idő pénz, és a max. 1,5 órás utat sikerült 3 óra alatt megtenni. Nem kevés idegeskedés, és bosszankodás követte az eseményt, midőn a vonat már Hárosnál tartott Budafokon, mikor egyszer csak megálltunk FÉL ÓRÁRA!!! Kiderült, hogy valami műszaki malőr volt a Déliben. Óriási. Elmentem Nagyfi Laci új gitárboltjába körülnézni, ill. megbeszélni vele egy esetleges második hangszerem beszerzési lehetőségeit. Nagyfi Lacit a laikusok pl. a régi Pokolgépből, vagy az Omen együttesből ismerhetik. Jó fej, amúgy, így első látásra!

Hazajöttem még aznap, mert a héten alig voltam Éviékkel, és már nagyon várnak minden percet, amit itthon tudok tölteni velük. Úgyhogy ez volt az egyik oka, hogy még pénteken hazajöttem. Eitler Balázzsal még előtte találkoztam az Astorianal, mert már régen találkoztunk, és volt mit mesélnie... persze kb. fél órája volt rá, mert menni kellett a vonathoz.

Az estének volt még egy tanulsága. Amikor megjöttem, apu kijött elém a céges autóval, és elvitt a Vasmű elé, ahol még a délután leparkolta a mi SEAT-unkat. Már elég gyehennán álltunk a benzinnel, úgyhogy elmentem tankolni. Még szinte ki sem lépek a boltból, mikor visszahív a benzinkutas srác, hogy menjek egy picit, mert gond van az egyik ezressel. Hát megnéztük közelebbről fény alatt is, és HAMIS volt... Még a Déliben váltottam föl egy húszezrest, és ott adták vissza. Emlékszem is, hogy kicsit másabb színe volt, de most hogy ránézek, tényleg elég egyértelmű, hogy egyszerű nyomtatóval készült. Vízjel persze sehol. Holnap viszem a rendőrségre...
ÚGYHOGY: nézzétek meg a pénzeiteket, mielőtt elfogadjátok... ma buktam egy ezrest sajna.

Atomrobbanás Dunaújvárosban 3.

EUGENE & co.

Jenő volt nálunk hétvégén (Évi öccse, azaz a sógorom). Nagyon jól éreztük magunkat, filmeket néztünk, pihiztünk, volt séta és talán Évi is tudott picit pihenni. Kellett neki nagyon. Szombaton elmentünk csocsózni is, addig anyáék vigyáztak Johannára. Fölvettük Tomit (Lapu), aztán irány a 3K. Mondani sem kell, hogy tele volt Rudasossal a hely, úgyhogy a tanítványaim zömével találkoztam...

Johanna megint megfordult a hétvégén, és Jenő sikeresen föl is vette VIDIJÓRA. :D Legalább a másik nagymamiék is látják, miket művel. Reggelente állandóan sikongat, sikítozik, és annyit tornázik, rugdal, hogy szinte lemozogja az összes kaját, amit belenyomunk! Apropo: először etettem almával a hétvégén, vasárnap, és nagy élmény volt. Nyelte mint kacsa a nokdelit, egy egész almát benyomott! 5 kiló egyébként és 61 cm. És nagyon szép.