2008 Peking - a 3 magyar aranyérem

néhai Heidi Krieger

Az itt látható NDK-s súlylökő"nő" és társai a nyolcvanas években annyi anabolikus szteroidot kaptak, hogy végzetes változások indultak be náluk. A hírhedt Oral-Turinabolt is szedték (nekik azt mondták, hogy azok szimpla vitaminok), mely miatt hangjuk mélyülni kezdett, kinőtt a bajszuk, szakálluk, és más férfi szőrzetük, beindult az átváltozás a férfias izomzat felé, és elkezdtek kinőni a... (genitális változások...)

így Heidi Krieger 1997-re már nem csak férfiasan nézett ki, de férfinak is érezte magát, és át kellett operáltatnia a testét. Onnantól kezdve ANDREAS Kriegerként él. A lelki folyamatokat csak ő tudja, de gyakorlatilag az NDK-s kormány tönkre tette az akkori női sportolókat, ahogy valahol nyilatkozta is egyikük: "ellopták a lelkünket."

Jelena Isinbaeva...

Ha már Olimpia. Gratula Cseh Lacinak, Fodor Zolinak és Nébald-Mincza Ildikónak az ezüst- és bronzérmekért! Azt hiszem, mindenki nagyra fogja értékelni ezeket az érmeket a jövőben! Nagyobbra talán, mint a sok, kötelezően "várt" aranyakat.

Viszont az olimpia egyik legnagyobb pillanata számomra mégis az orosz Jelena Isinbaeva világcsúcs ugrása. Mindig mondogalódik valamit magában az ugrás előtt (a száján látni, hogy mozog), és senkinek nem árulja el, hogy mit! Ez volt a 24. világcsúcs, amit ugrott. Hatalmas versenyző.

"One Moment In Time"

Aki még emlékszik: a post címe Whitney Houston dalára utal, és egyben az 1988-as szöuli olimpia hivatalos nótája volt - immár 20 évvel ezelőtt. Igazából nem szeretnék a mostani Olimpiáról írni, már csak azért sem. Persze, hogy nézem is, és rengeteget olvasok is róla, és nem akarok hozzátenni semmit a millárdnyi véleményhez. Egyet viszont dióhéjban: volt már jobb is. Nem hiába hoztam fel a W.Houston dalt: egyik nap eszembe jutott, és jött a rengeteg emlék...nagyon nagy sláger volt, és akkor, 10 évesen is megfogott valami abból, amit a szöveg közvetített. Akkoriban már tanultam angolt, de azért sokat segített a nővérem Whitney rajongása - így képben voltam a szövegekkel :-D "Csak egy pillanat" - néha ezek döntenek, de nem csak a sportban. Persze, volt és van, aki biztosra megy, ki ezzel, ki azzal. Számomra nem csak tízévesként, hanem egész életemre nézve, az volt a legmeghatározóbb olimpiai élmény. Nem felejtem a gyerekfejű bírkózó Sike Andrást, a pici Egerszegit, a zseni Darnyit, a kardcsapatot, a kajak-négyest, Gyuzso-t, Szabó Joe-t, Borkai Zsoltot (aki később az egyik testnevelés tanárom volt), az öttusacsapatot Martinek Janival, aki egyéniben is bajnok lett, és akkor az ezüstökről, bronzokról nem is beszéltem.

Érdekes egy pillantást vetni az akkori éremtáblázatra is:

USSR	55	31	46	132
East Germany	37	35	30	102
United States	36	31	27	94
Korea	12	10	11	33
West Germany	11	14	15	40
Hungary	11	6	6	23
Bulgaria	10	12	13	35
Romania	7	11	6	24
France	6	4	6	16
Italy	6	4	4	14
Canada	3	2	5	10

Magyarország a hatodik legtöbb éremmel, összesen 23-al rendelkezett!!! A másik érdekesség: HOL VAN KÍNA ???

Aki van olyan "öreg", hogy emlékszik erre az Olimpiára, örüljön most velem együtt az emlékeknek. Aki nem az is. Pár képet rakok még ide, ami akkor a legtöbb újság sportrovatában nélkülözhetetlen volt: a logo, és az érem! Emellett pedig Whitney Houston-t se hagyjuk ki: a dal klippjében Darnyi Tamást is láthatjuk.

semmi / nothing

nothing / semmi

ROCKTÉRÍTŐ

Egyik kedvenc filmemről írnék, ill. idéznék egy oldalról. Azért is említem meg itt és teszem be a a vége felé megjelenő egyik számot, mert nagyon szeretném megszerezni ezt a filmet! Hátha tud róla valaki valamit! Láttam már párszor, a Filmmúzeum is sokszor leadta már, de sehol nem lehet kapni. Illetve egy időben lehetett, de elkapkodták egy bevásárló központban.

"A film bár papíron a Neuroticról szól, valójában sokkal inkább Pajor Tamásról, az együttes alapítójáról és vezetőjéről. Az ő karaktere uralja az egész mozit, a kamera mindnehová őt követi és a zenekar többi tagját szinte csak akkor látjuk (a film vége felé haladva ez egyre jobban érvényesül), amikor a stáb valamilyen koncertjelenetet vesz fel. A rendező eredeti koncepciója az volt, hogy a film főleg a zenekarra fog koncentrálni, hisz annak programja pont ezekben az években teljesedett ki és érte el végleges formáját. Pajort persze külön bemutatták volna a film egyik blokkjában, de ez végül nem így lett, mert közbejött egy váratlan esemény, mégpedig az, hogy Pajor megtért a Hit Gyülekezetében (amely ebben az időben illegálisan működött). Ezekután többé már nem volt érdekes a zenekar, sokkal inkább az, hogy egy olyan (alternatív) sztárt, mint Pajort (akit a film elején még hosszú, loboncos hajjal látunk és szakadt nadrággal, a film végén pedig, rövid, ápolt frizurával és makulátlan öltönyben, fehér ingben nyakkendőben), mi visz rá arra, hogy ilyen drasztikusan változtasson az életén.

Persze azért az alkotók rendesen lezárták a „történetet”. A zenekar feloszlott, Pajor pedig megtagadta teljes addigi munkásságát. A mozi végén már új együttesével, az Ámennel látjuk, amint a Móricz Zsigmond körtéren játszik boldogan, felszabadultan."

[ezt a számot be is ágyazom ide, a híres "Break"-el együtt]

_____________________________________________________________________________

a "break" szövegét érdemes meghallgatni végig, nagyon nagy mondások vannak benne!