Erőteljesen gondolkoznom kell, mivel is kezdjem a postot. Talán ott volna jó, hogy 2004-ben, mikor még Pécsen laktunk, áprilisban eljöttem egy próbatanításra Dunaújvárosba a RUDAS-ba, lévén, hogy akkor már tudtuk,hogy ide költözünk a nyáron: tehát kell állás. Az állást megkaptam, mivel én voltam az egyedüli férfi jelentkező, és ez előnynek számított. :-D Szeptemberben megkaptam a 9.d osztályt, és megírattuk velük az első szintfelmérő dolgozatot. Döbbenetes eredmény született: gyakorlatilag a 9.-es tankönyvet, amit kaptak, dobhattuk is volna a kukába,mivel annál a tananyagnál jóval többet tudtak. Úgyhogy az én csoportommal lecseréltettem a könyvet, és mindjárt a 10.-es anyaggal kezdtünk. Akik a szintfelmérő alapján tudásban az alján voltak, azok pár évig küszködtek, és még 11.-ben is elég rossz volt a csoportátlag: sok hármassal és kettessel. De valahogy éreztem, hogy a sok "gyúrás" meghozza a hasznát egyszer.
Már egészen az elején lehetett angolul beszélni az órán,és rengeteg olyan kulturális dologra, tudásra is volt idő így, ami a tananyag mellé egy kisebb tudású csoportnál nem. Időközben a gyengébbek közül is többen felfejlődtek: volt, aki kettes igyekezet + tudásból 12.-re a sok gyakorlással, meg érdeklődéssel megcsinált egy négyes év végét, és egy ötös érettségit. Sok potenciál volt a csoportomban,és nagyrészt éltek vele. Érdekes az érettségi szint, amit meghatároznak odafönt: akit évente kétszer buktatni akartam, még az is megcsinálta hármasra.
A mérleg tehát: 4,5-ös érettségi csoportátlag, amiben az előrehozott érettségisek is benne vannak. Ebben benne van hat középfokú nyelvvizsga és egy felsőfok. Egyébként a csoportot leginkább a nagyon jó szóbeli készségek jellemezték: biztos vagyok benne, bárhová vetődnek külföldön, sehol sem lesz problémájuk a nyelvvel.
Postot azért készítettem róluk, mert sosem volt még olyan csoportom, akikben emberileg is ennyi spiritusz lenne, élet, összetartás, humor (a legtöbb aranyköpés tőlük származott), tanár felé kimutatott tisztelet, érettség, és nem mellesleg tárgyi tudás. Tudom,hogy kivételes bandával volt dolgom, ezért köszönöm nekik, hogy taníthattam őket, hiányozni fognak. Minden jót kívánok az életben, és remélem, találkozunk még! (a kép a suliban tartott szerenád alkalmával készült április végén)
Már egészen az elején lehetett angolul beszélni az órán,és rengeteg olyan kulturális dologra, tudásra is volt idő így, ami a tananyag mellé egy kisebb tudású csoportnál nem. Időközben a gyengébbek közül is többen felfejlődtek: volt, aki kettes igyekezet + tudásból 12.-re a sok gyakorlással, meg érdeklődéssel megcsinált egy négyes év végét, és egy ötös érettségit. Sok potenciál volt a csoportomban,és nagyrészt éltek vele. Érdekes az érettségi szint, amit meghatároznak odafönt: akit évente kétszer buktatni akartam, még az is megcsinálta hármasra.
A mérleg tehát: 4,5-ös érettségi csoportátlag, amiben az előrehozott érettségisek is benne vannak. Ebben benne van hat középfokú nyelvvizsga és egy felsőfok. Egyébként a csoportot leginkább a nagyon jó szóbeli készségek jellemezték: biztos vagyok benne, bárhová vetődnek külföldön, sehol sem lesz problémájuk a nyelvvel.
Postot azért készítettem róluk, mert sosem volt még olyan csoportom, akikben emberileg is ennyi spiritusz lenne, élet, összetartás, humor (a legtöbb aranyköpés tőlük származott), tanár felé kimutatott tisztelet, érettség, és nem mellesleg tárgyi tudás. Tudom,hogy kivételes bandával volt dolgom, ezért köszönöm nekik, hogy taníthattam őket, hiányozni fognak. Minden jót kívánok az életben, és remélem, találkozunk még! (a kép a suliban tartott szerenád alkalmával készült április végén)
