2005. 11. 26. Villámlátogatás és Télikabát

Jenő (Évi öccse) és Vili (Évi unokatesója) villámlátogatást tettek nálunk. Ha az utazott órák számát összeadjuk kb. meg fog egyezni az itt töltött órák számával. Sőt, ha az ébren töltött órák számával hasonlítjuk össze, csak egy oda- (vagy vissza-) útravalónyit sikerült itt tölteniük. Ugyanis Tapolcáról ill. Tapolcára nem túl egyszerű a közlekedés. Amíg nem volt autónk, nekünk sem volt egyszerű oda innen eljutni. Babával meg kb. nem vállalnám be a 3 átszállás, és a fagyoskodást. Így azért más lesz, ha esetleg Karácsonykor el akarunk menni hozzájuk.

Szóval olyan 22:15 körül értek ide szombat este a srácok (az utolsó busszal Szfvárról), de a reggeli 9:20-assal már menniük is kellett, mert Jenő megy vissza a suliba Kaposvárra, és minden cucca otthon volt (lévén, hogy egy fél hűtőszekrényt küldött anyósom az ő hátizsákjában - nem fért bele más). :D

Hagyott itt nekünk egy nyomtatót - HP deskjet 3550, erről már beszéltem gza-val is, jó-e ilyen láma felhasználónak vagy mi. Én nem használom túl sokat, ami kell, azt mind odabent nyomtatom, viszont a Vasműs dolgokhoz eléggé kelleni fog - meg ha írunk új dalszövegeket.

A másik fontos dolog, hogy tegnap anyukáméktól előkarácsonyi ajándékot kaptam: egy télikabátot!!! Nem akarom megmondani, mióta nem volt télikabátom. JÓ ideje (kb. 10 éve biztosan) a bőrdzsekimet használtam télen, és arra rá egy vékonyabb kabátot. Volt, ha nagyon hideg volt, a bőrdzseki alá még ment egy farmerdzseki is, így három kabát volt rajtam... Örököltem is pár dolgot: bundát, meg egy ballonszerű béléses cuccot. Sajna az előbbinek egyáltalán nincs befedve a nyaka, meg zsebei sincsenek, az utóbbinak vannak zsebei, de nincs magas nyaka, és akármilyen sapkát nem tudok felvenni hozzá. Amit most kaptam az tök univerzális, egyszerre sportos is, meg elegáns. Nagyon örülök neki! coolness

2005. 11. 23-24. Az első igazi zenekari próbánk + Pali temetése

Szándékosan kezdem a rosszabbal, hogy a vége az olvasmánynak kicsit szívderítőbb legyen...
Na, azóta két másik ember is rosszul lett... A mentők elég bejáratosak már az iskolába. Csütörtökön volt Pali temetése: 250 ember biztosan volt. Nem igazán írnám le most az érzéseimet a temetéssel kapcsolatban, inkább csak néhány tényszerű dolgot. 13:00-kor indultunk a sulitól 3 különbusszal - 1 a diákoknak is. Mire elindultunk újra esni kezdett a hó. Ercsibe viszonylag hamar odaértünk, és a ravatalozóban már ott ült bent a család. Szegény Mariann és Pali anyukája voltak a legrosszabbul, de ez teljesen érhető. A diákok közül is nagyon sokan ki voltak borulva.

Szerdán este - még előtte - voltam zenekari próbán is Budapesten. Pestszentlőrincen volt a próba, és mikor odaértem, Debreceni Isti hívott, hogy később jön, mert csúnyán kibicsaklott a lába. 17:00-kor kezdődött volna, de fél hétkor még alig voltunk. Tisztára kiborultam, hogy na ebből sem lesz semmi. Erre hirtelen mindenki megjelent, együtt volt, és elkezdtünk próbálni. A saját dalokat u-úgy, mint fordításokat. Teljesen meglepődtünk azon, mekkorát szólt az egész!!! Először játszottunk így együtt ebben a felállásban:

Debreceni Isti - ének
Zsludov Vagyim - billentyűk
Schafarek Józsi - dob
Szőczy James - ritmusgitár
Jermann Gabi - szólógitár
- Murányi Tibi - technikus

James, Isti, és én már több, mint egy éve összejárogattunk, és számokat írtunk. Csináltunk olyan 6-ot, meg mellé van néhány fordításon átesett külföldi nóta. A szöveget szinte teljes mértékig Isti írta, a zenét meg én. Ez utóbbiban persze sokszor kértem segítséget Istitől meg Jamestól, amikor valahol elakadtam. Volt olyan, hogy Isti csak beénekelt valahová egy CISZ-t, és PONT az kellett, hogy tovább tudjunk lépni valamilyen irányba a számon belül. Szóval jól megy az együtt működés egyelőre.

A zenekar neve egyébként "AFTER SAVE" - ki lehet találni, miért. Először is szójáték az "after sHave"-vel, másrészt annyit jelent: a megváltás után(i állapot). Elég sok eszünkbe jutott, mindegyik jó lett volna, de végül bedobtam ezt, és mindenki egyből rábólintott.

A próbán az is nagyon bátorító volt, hogy Vagyim, akinek van egy YAMAHA Motif-ja (minimum két ember kell a cipeléséhez, és ha utánaznéztek, azért nem semmi egy hangszer...) - egyszer csak benyomja a legutóbb készített számunkat (aminél ő ott sem volt, csak megkapta CD-n) TELJESEN hangszerelve egy CD-n!!! Van mindenféle kütyüje, és simán megcsinálta. Nagyot néztünk, és tök biztonságot nyújtó érzés volt, hogy erre ő egyrészt kapható, másrészt, jól ért hozzá, harmadrészt sok munkát megspórol vele.

Azt meg, hogy mindenféle negatív erők itt valószínűleg nem nézik jó szemmel, amit csinálunk kicsit talán észlelni. Tök jó érzéssel hazafelé menet Tibi meg Isti nagyot karamboloztak, és hihetetlen, hogy megúszták ép bőrrel. Amolyan szendvics baleset volt, csak éppen autópályán, az M0-s lehajtójánál. Totál kár lett Tibi céges kocsija. De azért ez remélem, nem veszi el a kedvét, hogy felvételeknél a próbákon segítsen majd.

2005. 11. 22. CSAK NEHEZEBB LETT

Ezen a napon lőtték le J.F.Kennedy elnököt 42 évvel ezelőtt. Ezen kívül kapásból 3-4 ember jut eszembe még, akiknek ma van a szülinapja. Isten éltessen Ilus, meg Pauk.Viki!!! pl.

A címben arra utaltam, hogy azért lett nehezebb elviselni Pali hirtelen halálát, mert a boncolásból megtudhattuk, infarktus végzett vele. Eddig azt hittük, hogy embolia, aminél biztosan nem segíthettünk volna - de itt talán még lehetett volna segíteni! Keserűség és iszonyatosan nagy szomorúság fojtogat most mindenkit, aki ott volt, és úgy érzi, segíthetett volna. HA velünk van akkor a tanáriban, 2 perc alatt ott a mentő, amikor rosszul van, és talán ma is velünk lenne.

Ezek mind hiábavaló gondolatok már. Nem tudni, hogyan tovább.

2005. 11. 20. KÖZHELY

Szombaton reggel arra ébredtem, hogy úszom a hideg verítékben, és lázas vagyok. Nagyjából délig lázas voltam.

Biztosan nagyon közhelyesen hangzik, de kinézek az ablakon, és annyira szép a napsütés, mintha nem érdekelné semmi, ami történt. Mintha elfelejtette volna, hogy most nem szabad...és talán ettől még jobban fáj a hiány és az értelmetlenség. Mert ennek ugyanúgy nincs semmi értelme.

IN MEMORIAM GLOCZ PÁL

Kb. annyi időnk volt elbúcsúzni tőle, mint általában keddenként, amikor tanári foci után gyors törölközést és mosakvást követően el is pályázott, beugrott az autójába, és sietett haza a családjához. Tehát semennyi. Pali kollégám az éjszakai focin kezembe nyomta az övtáskáját, hogy vigyázzak rá, amíg ő az informatikusok csapatát erősítette 8 percig. Ekkor beszéltem vele utoljára.

De nem úgy focizott, ahogyan szokott. Megszoktuk tőle a nyugodt, ügyes, trükközős focit. Most viszont, mintha valami zavarta volna. Látszott, hogy igen feszült, pedig jól megy neki a játék, érezhette, hogy nincs valami rendjén. Messziről lőtte rá a labdákat, szinte mindet - amit ő csak bizonyos esetekben tett csak egyébként. Mintha nem akart volna túlzottan futni - amit egyébként remekül tudott.

Aztán 23:45 körül játszottak megint, de igazán a pontos órákkal nem vagyok tisztában, mert összefolynak már bennem az emlékek. Merkel Jani jelenik meg a tanári ajtajában, ahol mi ettünk-ittunk, és mondja teljesen felzaklatva, és kétségbeesetten, hogy Pali a 104-ben fekszik a földön, és nem tud mit csinálni vele, hívjuk a mentőket.

A meccset követően Pali fölment a 104-be elvonulni, ahogyan szokott. Mondhatta volna, hogy nincs jól, de talán azt hitte, múló rosszullét. A mentősök elég gyorsan kiértek, de addigra ők már csak azt tudták megállapítani, hogy nem él. Nem is igazán próbálkoztak az újraélesztéssel, azonnal látták, hogy hiába.

Így kell meghalnia az embernek 38 évesen, egy szerető feleséget, és két kisgyermeket hátrahagyva. Ilyen ez a világ.

Annak örülök, hogy aznap délben együtt ebédelhettem vele még, mert kaptam egy menzajegyet Vidács Anditól. A közös ebéd előtte nem történt meg, így veszem ezt, mint ajándékot az élettől.

Át kell értékelnünk az életünket; mi fontos benne, és mi nem. Mit kell elégetnünk, mit kell megtartanunk. Annyira rövid az ittlét, hogy ha nem figyelünk, kidob, kihajít magából, mielőtt gondolnánk, és végül túl késő lesz, hogy mindent rendbe rakjunk. Talán ideje, hogy mindenki magába szálljon, és Istennel is békét kössön.

2005. 11. 17. ILYEN VOLT a mai napom

Persze, sok jó dolog is történt. Vasműből Tomival együtt jöttünk, aztán irány az Interspar, mert jött hozzánk egy kis duma, meg sör ilyesmire. Az autóban kb. majdnem megfagytunk, és elég nehezen melegedett be a fűtés.

Hogy ez miért fontos? Nem fontos. Viszont, mikor hazaértem, és a hulla fáradt állapot után rátaláltam erre a képre, tudtam, hogy a mai nap egyik értelmét találtam meg.

Mindenesetre, elég drágán adják.

2005. 11. 16. "DA" GRIND - azaz megy a robotolás

Sok építő dolog nem nagyon történt az utóbbi napokban - a cím kb. simán leírja a lelki és fizikai állapotot, ami éppen hatalmába kerít. Az osztályomban is gyűlnek az osztályfőnöki figyelmeztetések, meg a szaktanárik, úgyhogy teljesen felhőtlen az iskolai közérzet is.

Viszont Évi volt már kétszer babamasszázson Johannával, és remélem, hosszú távon használni fog. Első alkalommal még pont picit szoptatnia kellett a helyszínen, de amúgy minden rendben volt.

Vasműbe is eljött már elém többször is, a csoportom meg is bámulta a babát rendesen, pedig elég sötét volt már.

Hulla fáradt vagyok. Aludni kéne. Pénteken zenekari megbeszélés, öö, illetve szombaton, de előtte pénteken éjszakai foci, amire valószínűleg a '"jó" lábammal fölösleges elmennem.

2005. 11. 13. vasárnap

Hétvégén itt volt nálunk Pintér Eszter is, Évi egyik legjobb barátnője. Szegény, elég jól kifogta a nyűgös napokat, gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy Johanna SOHA még ennyire nyűgös, sírós nem volt. Úgyhogy, ha legközelebb jön, sokkal rosszabbra már nem számíthat, és így is le a kalappal, hogyan tűrte a gyűrődést - főleg az ékszakázást... Az utóbbi 2 hétben összesen egyébként a szüleimmel együtt 18 ember fordult meg nálunk! A legjobb az, hogy Johanna eléggé társasági ember, és mindenki jelenlétének örül, mindenkivel simán elkacarászik, beszélget. Remélem, ez a jövőben is így lesz.

Ma apával elmentünk Sz. Gyusziékhoz Budafokra - az autóért. CONGRATS, nagyon szépen megcsinálta a kuplungot - ami meg még durvább, hogy az egyik csavar úgy be volt rohadva a réginél, hogy pusztán azzal az eggyel 3 órát küzdött. Viszont most minden kúúl. Még egy olajcsere, egy kis motormosás nyáron, meg kipufogócsere tavasszal, és teljesen rendben lesz.

Holnap megyek először dolgozni az izomszakadásom után... sokkal jobban tudom már terhelni, úgyhogy éppen itt is az ideje, hogy menjek. Vagy mi.

2005. 11. 12. Hemü meglátogatott!

Hemü(veges) barátomat nagyon régen nem láttam. Évekkel ezelőtt, talán 5 éve is van annak, hogy - akkor is csak véletlenül - összefutottunk. Idén lesz a 10 éves érettségi találkozónk, és azt hiszem, ez mindegyikünkben elindít gondolatokat.
Bennem pl. azt, hogy 21-néhány évesen mennyire azt hisszük, előttünk áll az egész élet, és hirtelen már lassan a 30-at tapossuk, és úgy tűnik, mintha a 20 és 30 között nem lett volna semmi.
Aztán az is eszembe jut, mennyire sok időt vesztegetünk el, és mennyi mély barátságot hagyunk a süllyesztőben (pl. Hemüt), újakért és nevetségesen kisebb kaliberűekért. Talán azért is mondom ezt, mert soha nem volt sok nekem az igazán közeli barátokból. Biztosan kevésbé engedek közel embereket - de talán más oka is lehet. Ezért nagyon fontos, hogy az ember kit becsül meg, kiket tart meg. Megy az idő, és annyira rövidlátóak vagyunk, hogy ENGEDJÜK elmenni mellettünk. Megtöltjük-kitöltjük az időnket olyan dolgokkal, amik nemhogy az örökkévalóságban elégnek, de már MOST, és ha visszanézünk, elég kevés tartalmasat találunk.
Szeretnék ezen változtatni, és ha már nem is lehet visszafordítani az időt, és nem lehet megváltoztatni dolgokat, semmiképpen nem akarom az adandó lehetőségeket elmulasztani.
És hogy mindehhez mi közen van HEMÜ-nek?
Sok. Ja, és ez egy tíz éves fotó róla...de semmit sem változott

2005. 11. 12. Atomrobbanás Dunaújvárosban

Futurisztikusnak kevésbé mondható, mégis kicsit elemi erővel fejbekólintó, túlságosan realisztikus jelent sikerült - közhelyesen - "lencsevégre kapni". A fotózáshoz nem értünk annyira , inkább szeretünk meglátni dolgokat. Itt van tehát ez. Amúgy a kep.tar.hu-ra nemsokára töltünk föl olyan képeket, amikből lehet látni, merre felé lakunk, milyen tőlünk a kilátás - csak ha még nem járt volna valaki DanubeNEWyork-ban. - thx Gee!!!

2005. 11. 11. Kuplung-csere

Amikor nyáron megvettük első közös autónkat, már tapasztalható volt, hogy a kuplungot majd cserélni kell. Mindenféle szerelő ijesztgetett, hogy ne nagyon menjek már vele, mert szerkezethibás, nem csak a tárcsával van a gond. Persze, én még mentem vele 4000 km-t, és szerintem még tudnék is... Na, viszont most összegyűlt a pénz, hogy vegyünk egy új, Sachs gyártmányú kuplungot, ami pontosan ehhez a típushoz lehet használni. úgy néz ki, holnap el tudjuk vinni a műhelybe. Egyik legjobb barátom, Balázs szerezte a szerkezetet 35 rugóért, számlával mindennel. Ha elvittem volna a SEAT márkakeresk-be, kb. 55 lett volna, szerelés nélkül. Na erről ennyit. Itt a tütü!

2005. 11. 10. A tegnapi NIGHTMARE

éjjel elharaptam a számat, aztán reggel egy tűzőgépkapcsot szúrtam tövig véletlenül az egyik ujjamba. Aztán elfelejtettem a mosógép csővét a kádba helyezni, úgyhogy szépen eláztunk... És volt még más is.

Szegény Hanna, a pici kéthónapos kislányunk pedig egész nap sírt. Nagyon gyötri a hasfájás, hol kakilni nem tud, hol csak egyszerűen fáj a hasa. Évi nem aludt szinte semmit éjjel, és sajna reggel i s "szirénázás" volt. Most is nyűgös.

Amúgy most már második hete itthon vagyok (előző hét egyébként is őszi szünet volt a suliban), mert izomszakadás történt a bal vádlimban focizás közben múlt kedden. Ha ezek után valaki megijedne - általában nem vagyok ilyen szerencsétlen, ezek most csőstől jöttek így egyszerre...

Viszont Lili küldött egy jó linket! ezt a Vasműben fogom tudni leginkább használni, mert az ottani angolos csoportomnak PONT azt adtam szóbeli házinak minden hétre, hogy híreket próbáljanak meg hozni, azokat összefoglalni, később azt megvitatni. Úgyhogy köszi, nagyon , Lili a tippet!