Na, szóval: Hemü megint itt volt nálunk! Nagyon jók ezek az idők, elmentünk babát sétáltatni - teljesen úgy éreztem magam, mint a régi időkben, csak kicsit más volt. Valahogy megéreztem az idő múlását, mégis mintha csak keveset változtunk volna. Nem tudom. De örömmel töltött el - amint tudok, én is megyek, hogy ne csak neki kelljen.
Ez meg kellemetlen:
A hétvégén persze történt még egy brutális dolog is: Johannát elkapta a székrekedés. Én még ilyen kétségbeesettnek nem láttam, kb. olyan volt, mintha egy szülést kéne levezetnünk. KB. padlógázzal toltam az ügyeletes patikáig, hogy vegyek beöntő labdacsot. Na, mikor hazaértem azzal lazítottuk (kamillatea) de csak spriccelni tudtam rá, mert behelyezni nem... annyira szorult neki. Aztán végül megszabadult Johanna, de iszonyú tortúra volt...
3 comments:
szegény johanna! gyógypuszikat küldünk innen!!!
Fontos: örülök, hogy a kis kékszemü tündér megkönnyebült rövidúton
Kevésbé, de fontos: majd akkor jösz te engem meglátogatni, Veréb testvér, ha nem a családoddal töltendő kevéske időből kell elvenni, mert pl: tudtok jönnni együtt.
Písz
:D - ez nagyon kedves tőled, de azért majd megoldjuk valahogyan :D
Post a Comment