Guitars "on the run"

Balról jobbra:



Ibanez ("Joe Satriani") JS 100 WH (2004), Kramer American Stagemaster Custom (1987), "Big Sound" (1982), illetve Ibanez Performance (1998)

• Az Ibanez JS-ről lejjebb olvashattok nagyon bőven. :D
  
  
• Az amerikai Kramer a legkedvesebb hangszerem. Legtöbbet ezen játszottam az évek során, és már 6 éve a birtokomban van. Amerikából küldte a legjobb barátaim egyike, Jeff Witt. Egy hangszerboltban dolgozott, mikor felfigyelt erre a műremekre. Nem igazán akarta senki megvenni - mert igazi vintage hangszer, és nem is annyira divatos már: nem hiába, a nyolcvanas évek közepén készült, és igazi rock hangszernek gyártották. Egy valamira való hard rock banda videoklippje már el sem volt képzelhető a Kramerek nélkül. Én egyből beleszerettem, már fotóról, így légipostán el is utazott hát idáig 2000-ben, hogy én nyűjem ezentúl. Fogólapja, és teste is igen tömör, és baromi nehéz is emiatt, de ettől olyan telt hangzások jönnek ki belőle, amit még sok más gitáron nem hallottam! Persze, erről a Seymour Duncan pickupok is tehetnek... A pickupokat már Jeffie tette bele, és óriási hangzást lehet velük elérni: a puha jazzes hangokon keresztül a legvadabb rock-ig mindenre alkalmas hangszer. A Floyd egyáltalán nem volt elhasználva, és csak egy babacserét, illetve bundcsiszolást kellett eddig rajta elvégezni. Nagyon pontosan játszható, nehezen hangolódó gitár ő - bár a hideg napokat társaihoz híven ő is megsínyli, és egy hideg próbahelyiségben sokat kell hangolászni a finomhangolóival. Érzékeny jószág, mint a gazdája, és mondhatom, nagyon összenőttünk. Nagyon sokan akarták már tőlem megvenni, mert nem csak, hogy JÓ, de borzasztóan nehezen beszerezhető hangszer - Magyarországon kevés van belőle. Ebay-en lehet venni, nyilván de nem ilyen hangszedőkkel, és ilyen festéssel. Ha megnézitek a képet, nem egyszerű vörös színe van, hanem metálkék-lila beütéssel is rendelkezik, attól függően, milyen szögből kapja a fényt. A fogólap egyébként nagyon kényelmes, bár a magasabb fekvéseknél csak a hosszabb ujjúak érvényesülnek igazán. Technikás gitárosok álma ez a hangszer, mert mindent ki lehet belőle csalni, kivéve az erős sustain-t, mert ahhoz a Kramer - és más gitárgyár is - külön gyártott sustainer gitárokat, speckó hangszedőkkel. Mivel a Kramer-t felvásárolta a Gibson, lévén, hogy konkurencia volt, TELJESEN lebutította, és manapság annyiért lehet kapni Kramereket, amennyibe 1 pickup (!!!) kerül az én gitáromon. Ezért is külön értéket képvisel, hogy ebben még VOLT (és ugye van) anyag. Egy hátránya persze azért akad: mivel egybenyakas, ha eltörne a nyak, azt cserélni nem lehet valami egyszerűen... :D A húrok low-action-re vannak belőve, mint a JS-nél
  
  
• A kedves kis "noname" Big Sound gitáromat még egy nagyon jó barátomtól örököltem, aki 1997-ben 25 évesen nagyon tragikus körülmények között hunyt el. Édesanyja azt kérte, ne adjam el sosem. Értéke nem is nagyon van neki, egy sima strato-kópia, és magas fekvéseknél néha bezörög, könnyen elhangolódik stb., hangja mégis kedves, és Zsoltira emlékeztet.
  
  
• Ibanez Performance akkusztikus gitár. Sokat nem mondanék róla, egyszer meg kéne hallgatni, milyen jól szól. Szintén testes hangzása van, ki sem nézné belőle az ember, főleg, hogy 10-es húrokra van belőve. Ez is Jeff-hez fűződik, mert vele vettem meg Pesten az Oroszlánbarlangban. Miután megvettük, leültünk a Jászai Mari téren, és Billy Cobham-et hallgattunk. Sosem felejtem el.