2005. 12. 21-30.

A téli szünet kezdete - nővéremmel, Ritával

Mikor 21-én vége lett a sulinak, már igen csak ránk fért a pihenés. Én már idegileg is éreztem, hogy bőven elég volt, a gyerekek is érezték - sztem magukról is. Lassan félév, és akkor talán már kifelé megyünk ebből a tanévből. Persze, ezt mondom úgy, hogy sokkal több van hátra, mint amennyi eddig volt a tanévből...

A tanári koccintáson nem maradtam ott, mert siettem Ritához, a nővéremhez, Újpestre. Nagyon ritkán tudunk találkozni ahhoz képest, ahogy szeretnénk, és mivel Karácsonyra sem tudott hazajönni a szülőkhöz (dolgozott), meglátogattam 21-én, a szabadnapján. Nagyon jól töltöttük az időt, elmentünk moziba, meg picit vásárolni, este nála beszélgettünk - remélem, még sok ilyen napot tudunk majd eltölteni.

Karácsony - itthon és Tapolcán

Dec. 24. nagyon különleges volt, mert először töltöttük hármasban Johannával. Évivel ez volt az 5. közös Karácsonyunk, de csak hármasban ez az első. Különleges volt ez a nap, mindjárt adok linket is néhány fotóról. - Illetve, ha kattintasz a Johannás linkre jobb oldalt, az utolsó néhány kép karácsonyi lesz. Felöltöztettük Johannát szép kis bársony ruhába, nagyon csini lett. Este még átnéztünk anyuékhoz, ott volt Erzsike néni is. Külön öröm volt, hogy aznap Johanna nagyon nyugodt volt, és játékos. Nevetgélt a nagyikra meg ránk.

Másnap 25-én reggel indultunk Tapolcára, de útba ejtettük nagymamámat is Pusztaszabolcson egy fél órára. Az út nagyon sima volt oda felé, mert Johanna is végigaludta az egészet, és a hó sem esett. Érdekes, hogy mikor odaértünk utána elkezdett esni, és több napig meg sem állt. Tehát JÓKOR érkeztünk. :D Tapolcán minden rokon csodájára járt Johannának, és mi is vittük sétáltatni - ott is sok ismerősbe bukkantunk. Jenővel (sógorom) elmentünk párszor csocsózni is, egyszer Évi is jött velünk! Addig nagyi vigyázott Johannára.

29-én felszakadozott a felhőzet, nem esett a hó, és picit olvadt, úgyhogy akkor indultunk. Badacsonytomajig picit veszélyes volt az út, de utána teljesen eltakarították. Ha nem is gyorsan, de simán hazaértünk - és megint csak jókor, mert másnapra lehullott az egész országban annyi, mint eddig összesen. Jenő állítása szerint kb. Diszelig jutottunk volna el, ha egy nappal később indulunk... (Diszel nagyjából Tapolca-külső :)

ATOMROBBANÁS Dunaújvárosban II.

GZA tiszteletére

2005. 12. 07 - 12. 16.

az időintervallum nagyságából látszik, hogy mostanában nem igazán volt időm írogatni... Nagyon el voltam havazva az utóbbi időben sok munkával, és amellett, amikor hazaértem mindig olyan fáradt voltam, hogy max ledögleni volt érkezésem...

Az osztályommal fényképezkedtünk, ITT vannak a képek! (2 db) Lassan kezdek ráérezni a dologra, hogy nem csak munka van vele, kezdek egyre jobb kapcsolatba kerülni velük, ami azért nem egyszerű, mert szinte csak fiúk. A néhány lány viszont jó kis színt hoz a csapatba, és örülök is, hogy olyanok, amilyenek.

A baba egyre nagyobb, és már NEM FÁJ A HASA!!!!!!! Ez óriási dolog. Nagyon sokat mosolyog, gügyörészik, és a következő fonémákat gyakorolja: "le", "ge", "gü", "ágü". Egyre jobban szeretem, és már hiányzik nagyon, mikor estig dolgozom, hogy hazajöhessek, és vele legyek. Néha fürdök vele együtt a kádban, az nagy élmény. Úsztatom, meg locskolom, ő meg végig néz a szemembe. :D

Egyik nap volt valami rózsaszínes elszíneződés a pelusában, és megijedtünk, hogy véreset pisilt. Aztán többen megerősítették, hogy az nem vér, hanem valószínűleg elszíneződött a pelus, mert olyan anyagok vannak benne... ráadtunk egy másikat, semmi baj nem volt, meg egyébként is nagyon jó kedélyű kisbaba - leszámítva, mikor este nem bír elaludni... az KILLER

Vasárnap jönnek Zituék (unokatesóm és barátja, Dávid) látogatóba, már várjuk, és ahogy hallottam, ők is. jövő hétvégén pedig, ha nem lesz 2m-es hó, nekivágunk Tapolcának hármasban. Az autóban meleg van, és csak 2 óra út, de inkább 1 és 3/4 óra. Szoptatás után, amikor bealszik - annyi lesz a dolga, hogy ott felébredjen. Egyébként nagyon szeret autóban ülni - ahogyan elringatja, az kész.

Mivel nagymamiék vigyáztak szombaton a babára, mi ketten elmentünk Lapu Tomival + Thomkaval csocsózni, nagyon sokat nevettünk... Évi akkorát, hogy bevágta a száját egy székben, és felrepedt.

Amúgy minden OK. Pali felesége, Mariann is visszaállt a munkába, és nagyon jó őt látni, hogy miylen erős. Sok mindenkinek példa lehet az, ahogyan ő viselkedik. Mindenkihez van kedves szava, és Ő kérdezget, nehogy nekünk legyen kellemetlen, hogy mit is mondjunk neki. Teljesen természetesen csinálja, nagyon tisztelem ezért.

A karácsonyi ajándékok 90%-át már beszereztük, úgyhogy lassan azzal is megvolnánk. Mondjuk, én még a hétvégén azt hiszem elugrok, és megpróbálom végleg lerendezni.
Azt, hogy a suliból már csak 3 nap van hátra meg egyenesen üdvrivalgással fogadjuk itthon, mert már nagyon rám fér...

2005. 12. 07. Zenekari próba

nyolcadik órám után még hazamentem bepakolni a gitárt az autóba, ahol már benn voltak a Julika osztálya által gyártott cipősdoboznyi karácsonyi ajándékok (a 10.000 Gyermek Karácsonyára). A sulihoz még visszamentem Ádámért, az unokatesómért, mert ő is el szeretett volna jönni megnézni a próbát.

A képen Józsi (a dobos) éppenhogy csak a feje búbjával látszik, Vagyim meg egyáltalán, de ezen vagyunk nagyjából rajta minden.

4 számot dobtunk össze - egész jól haladtunk, Ádámnak is tetszett az egész, úgyhogy külön jó volt. Hú, iszonyú fáradt vagyok, nem tudok tartalmasat írni. Akkor meg minek.

2005. 12. 03. Ádám unokatesóm szülinapi party-ja

Katt a címre, ott vannak a fotók!
Tehát. Ádám szülinapja már két hete volt, de a suliban pont akkor lezajlott tragikus események miatt nem találtuk helyénvalónak, hogy megtartsuk a bulit. Úgyhogy elhalasztottuk: december 3-ra.

19 óra körül értünk oda, akkor már készülődés ment - sütik, stb. A hely teljesen jó volt, tudtunk csocsózni meg darts-ozni is. Persze, Ádám egyszer csak dobott egyet, és a darts meghalt. Szerintem túl jót dobott, és már nem bírta elviselni a gép.

Jókat dumáltunk Csicsova Ferivel is, kicsit legalább zenei dolgokról is tudtam beszélni valakivel. Ő nagyon keni a hangosítást, a felvétel gyártást, stúdiózást. Helyes! :)

Valamikor fél 2 körül értem haza - a szakadó esőben még hazadobtam Bálint Zolit - itthon meg az várt, hogy Johanna megint szinte éjfélig nyűglődött. Kicsit nyáladzik is, remélem, még nema foga. Azt mondják, hogy az csak jóval később jön, de van, aki már foggal születik. Majd védőnő megmondja, vagy valami doki.

2005. 12. 01. December ONE

Na. Most este 22:21 van, és Johanna már vagy 15 perce üvölt. Kb. elegem van ezekből a szirénázásokból. Főleg, amikor fáradtan esek haza este.

Úgy néz ki, sikerül fényképezőt venni. Nem térek különösen ki rá most, mert mindjárt alszunk.
Ma volt anyukám 56. szülinapja, kicsit pezsgőztünk meg ünnepeltünk, Ritu, a nővérem is hazajött, nagyon jó volt, hogy együtt lehetett megint a család. Holnap is itt lesz, jönnek át hozzánk, már nagyon várom.