lassan azt kéne csinálni, hogy csak címeket írni. Minden napnak lenne egy címe, a többit oda lehet képzelni. Mert most is ezer dolgot kéne csinálnom, de nem megy, így inkább hagyom. Majd szépen sorjában, megvárnak (remélem) - javítás hegyeken vagyok ma is túl, és szinte minden nap délutánig a munka, vagy estig. Emellett készülni kell a Rudas gálára, szervezek egy londoni utat is, és már nem igazodok szinte ki a a határidőnaplómban sem, ahol mindig rend volt. De minden percben eszembe jut egy újabb határidő, egy újabb ember, akivel találkozni kéne... de csak kéne. És hirtelen eszembe jutott egyike utolsó verseimnek, amit írtam valamikor 1999 augusztusában.Íme, előbányásztam:
Fél nyolc
Menyegzőn veszek részt és zsebemben a papír,felírtam magamnak: "keresni az Urat fél nyolckor."
Aztán 10 körül a lámpa alatt jut eszembe üzenetem, de üresen jegyzem meg, holnap kétszer is lesz fél nyolc.
Papírra hányom a fontos dolgokat, de mind csaksárgul a nappaloktól. A kapcsolataim is papíron vannak.
Szalvétákba gyűröm, hasamban a mérges sütemények,kitalálom a teremből, hogy indulok. Éljen az ifjú pár, fáj, hogy nem látok szimbólumot csak valósat - inkább megyek haza.
Borsószemekként potyognak ki kezeim közül a percek és órám vádol megint: lekések még egy fél nyolcot.
Menyegzőn veszek részt és zsebemben a papír,felírtam magamnak: "keresni az Urat fél nyolckor."
Aztán 10 körül a lámpa alatt jut eszembe üzenetem, de üresen jegyzem meg, holnap kétszer is lesz fél nyolc.
Papírra hányom a fontos dolgokat, de mind csaksárgul a nappaloktól. A kapcsolataim is papíron vannak.
Szalvétákba gyűröm, hasamban a mérges sütemények,kitalálom a teremből, hogy indulok. Éljen az ifjú pár, fáj, hogy nem látok szimbólumot csak valósat - inkább megyek haza.
Borsószemekként potyognak ki kezeim közül a percek és órám vádol megint: lekések még egy fél nyolcot.
No comments:
Post a Comment