Balcsi még

még rakok fel képeket, csak valamiért nem akar feltölteni most!

Balcsi akkor

Szóval, már le is írtam, milyen szuper időnk volt, és hogy mennyit horgásztunk. Johanna életében először volt a Balatonon, és mondhatni, hogy nagyon élvezte. Nagyokat pancsolt a vízben, és mindenki a csodájára járt - szárazon és vízen egyaránt. Nagyon hízelgő, de a végén azért már elég terhes volt ez. Nem lehetett nyugton pihenni, mert valaki biztosan odajött.

Aztán elfogyott a fürdős pelenka, úgyhogy sima pelusban úsztattuk (a végén meg már semmilyenben), aminek az lett az eredménye, hogy mikor kihoztuk, úgy nézett ki, mint egy VÍZIPÓK. megszívta magát iszonyúan a normál pelus.

A strandon sokat röpiztem is ismerősökkel, mindig a pálya mellett telepedtünk le a hűvösben - a fák alatt. Az egész balcsizás tömény pihenés, alvás, horgászás meg pancsolás volt, úgyhogy nem is nagyon beszélnék róla sokat, inkább berakok pár képet!

Jenő meg Vilike (sógorom meg unokatesója) voltak nálunk még fél napra - az is feledhetetlen volt. Fonyódra átvittem őket, onnan mentek haza Tapolcára hajóval, majd vonattal.

Nagyon kárpótolt minket ez az idei nyaralás a tavalyiért. Tavaly 1 hetet tudtunk lent tölteni, és azon végig esett az eső. Vagyis akkor semmit sem tudtunk csinálni. Így meg végig jól érezhettük magunkat!

BALIN-vadászat

Balatonőszödön töltöttünk 2 hetet a szüleimmel együtt. Az ő házukban voltunk, és amint készen lett az autónk, már indultunk is! Az idő frenetikus volt - két héten keresztül szinte végig szél, eső és vihar nélküli szép idő.

Először a horgászatról írok.

Rengeteget pecáztam apuval - első sorban BALIN-ra, aminek hivatalosan "ragadozó őn" nevet adták. 2 hét alatt kifogtunk 50 db-ot, aminek fele méreten aluli volt - vagyis 40 cm-en aluli. Amiket fogtunk azok nagy része 40-48 cm között volt (a farka tövéig kell mérni), amik 1 és 1,5 kg között mozognak. Nekem viszont sikerült kifognom egy 2,5 kg, és egy 2,3 kg-osat, amik 55 és 59 cm-esek voltak. ez utóbbit itt fogom magam előtt a képen.

A nevéből adódóan ez egy ragadozó hal, ami a víz felszínén óriási fröcsögések között csap le a felső, meleg vízrétegben mozgó apró halakra. Ezt hívjuk "rablásnak". Sokszor - főként ősszel - nagyobb, többször 100 fős csapatokba verődnek, és körbe kerítik a kishalakat, utána pedig elkezdődik valami őrületes fröcsögés a vízben. Ezzel az átlag, parton-ülős horgászokat álatlában halálra rémisztik. Főként tehát a kishalakat eszi, de nem veti meg a víz felszínére eső rovarokat, legyeket, bogarakat sem. Sőt!

Általában úgy horgásszuk (mert sokféleképpen lehet elejteni), hogy utánamegyünk, "taposunk" a vízben, és sokszor távcsővel lessük ki, meddig kell elgyalogolni a vízben (a déli parton azért vannak távolságok, amiket le lehet járni a vízben), és ahol látjuk a fröcsögést, oda sietünk. Ami még elárulja, merre vannak, hogy többször halásznak együtt a sirályokkal. Ahol körben repkedő, le-lecsapó sirályok vannak, ott biztosan van balin.

A szerelékünk úgy néz ki, hogy van egy 20-30g-os ólom, fölé pedig úgy 60 cm-re egy műlégy, ami hármashorogra van kötve. Többször a legyet kapja el a balin, mert ez a szerelék leutánozza az ő fajtájának a rablását: kisebb ragadozó kergeti a halat. Mivel a balin egy "féltékeny" állat, elorozza a kisebb elől a szökevényt. Természetesen, lehet ólomra is fogni, ez változó - én a legnagyobbat pont arra fogtam.

A balin egyébként fog nélküli ragadozó, és az elkapott áldozatot a garatfogaival zúzza össze. Többször volt, hogy halpucolásnál találtunk a beleiben még éppen emésztésnek indult kishalat.

Tehát, a szél nélküli idő azért is volt nagyon kedvező, mert tükör sima vízen nagyon könnyű meglátni a rablást még messziről is. Reggel 6 körül mentünk be, és sokszor csak 9-kor jöttünk ki a vízből. A vízbe általában a botot, pótszereléket, fogót (amivel a horogszabadítás folyik - Lili, erre kéne az érfogó!!! :D) és bilincset viszünk, amire rá lehet fűzni a halat. Ez akkor érdekes, amikor az ember fogott már vagy hármat, és a vízben úsznak mindenfelé, majdnem felbuktatva az embert. Mint valami póráz :D Ott lehet látni a képen, ahogy a kopoltyújánál befűzzük, és összekapcsoljuk (nem kínzás így, mert semmilyen szövetet nem roncsolunk) - és a "pórázt" is, amin szabadon mozoghat, amíg a partra érünk vele. Sok mindent lehetne mér írni az életmódjáról meg másról, de ez kb. elég is. Annyit még, hogy a balatoni balinnak fantasztikus íze van, és akik jól ismerik mind azt mondják, hogy ízletesebb a fogas süllőnél. Ami azért nem semmi.

NYÍREGYHÁZA (azaz "sheer-one-house-the")

Szilvi, a nyelvsulis főnökünk, aki mostmár lassan fél éve Nyíregyházán él, kitalálta, hogy tartana nekünk egy tréninget ott náluk a nyár elején. Kapva kaptunk is az alkalmon, és a hónap elején egy hétvégére elutaztunk hozzájuk. Az út kb. 3 órás volt, pedig majdnem végig autópályán jöttünk. Mondjuk, átlagban 130-al mentünk, ami Szilvi 180-as átlagához képest azért elmarad, de legalább Johanna is kibírta. Tamást is vittük, mert Hajni Bélával jött. Az úton is nagyon jól éreztük magunkat, mert azért ilyen távon lehet dumálni sokat stb. Vittünk sört is az útra, Tomi nagy örömére.

Az idő brutálisan meleg volt, tűzött a nap, és így nekem nem sok kedvem volt kinézni az egyébként csodásnak mondott Vadasparkba. Mi, fiúk, maradtunk meccset nézni. :)

Egy nagyon jó panzióban szálltunk meg, aminek Pagoda a neve. Aki arra jár, nézze meg, elég olcsó, és nagyon jó a konyhájuk is! Mondjuk, minden Szilvi fizetett, még a benzint is, így nekünk csak ott kellett lenni. Volt tréning is, de az most ide túl szakmai, ki is hagynám.

A nagy melegre tekintettel, ki is mentünk a strandra vasárnap, és a gyerekek nagyon élvezték. Szilvinek is van egy kisfia, aki augusztus 4-én lesz 1 éves. Gábornak hívják, mint apukáját, úgyhogy volt olyan, hogy a strandon vagy a házban náluk az egy négyzetméterre eső Gáborok aránya HÁROM volt!

Hazafelé szintén nagyon meleg volt, és az autónk elkezdett furcsán viselkedni. Nagyon melegedett a víz, és hála Istennek, nem a másfél órás pesti dugóban forrt fel, hanem már itthon Dunaújvárosban. Utána még mentem vele párszáz km-t, de kiderült, hogy totál hengerfejes, ezért csúszott a nyaralásunk is. Kinga esküvőjére is csak úgy tudunk menni, hogy Balázsék jöttek Érdre a TESCO-hoz, mert ott hagytuk az autót. Haza még elment, de itthon már csak füstölgött... viszont a szervízben nagyon jól megcsinálták, úgyhogy nyaralni már egy felújított motorral mentünk (nem volt drága a szervíz egyáltalán)

Tapolca

Tapolcán egy hetet voltunk - illetve csak Évi és Johanna, mert én hazajöttem még ügyeket intézni - takarítani egy hiper-szuper takarítógéppel, ami 440 ezer forint (hö) és kölcsön kaptuk, na meg Tomival meccseket nézni, mert akkor még tartott a VB. Apu is megcsinálta nekem a gitártartókat, itt a kép róla! Azon a héten fel is raktuk, hogy mire Éviék hazaérnek, Johanna már ne tudja magára dönteni őket, megkímélve minket egy idegeskedési tényezőtől. Ugyanis egy gitárdőlés sem neki nem tesz jót, sem a gitároknak... így most messziről szemlélheti őket.

Na, de Tapolca. Sajnos, Johannának ez a kirándulás egybe esett valami csúnya vírusos fertőzéssel, ami ezekkel járt: láz, kiütés, mandulagyulladás, és kegyetlen hasmenés (a színét most ne firtassuk). Hogy jobban essen neki ez a hét, akkor jött ki a két felső metszőfoga is, most pedig már egy szemfoga bújt ki, úgyhogy összesen ÖT FOGA VAN. Darál velük rendesen. Majd rakok fel képet, ahogyan kezében a kifli, és csak szaggatja. Mindent szaggat a fogával, amit csak bír, és ha mi eszünk, ő is egyből enni akar, és AZT...

Az is jó volt Tapolcán, hogy a meleg időben, a hűvös, árnyékos házban jókat tudott aludni - persze, nem éjjel, mert akkor a foga gyötörte.

Johanna összebarátkozott a kutyuval is, Lady-vel, úgyhogy mindig nagyokat néz, ha mondjuk, hogy kutyus!- és már farok híján - a lábait kezdi el tempóztatni.

NYÁRI SZÜNET

Volt egy nyári szünet, illetve még most is tart, de mostmár eljött az ideje a blog update-elésének. Azért sem nagyon írtam, mert nem akartam, hogy bárki tudja, mikor éppen hová utazunk, mert azért így a neten annyira nem érzem biztonságban magam. Bárki elolvashatja, hogy hopp, ezek most nincsenek otthon két hétig stb.

Voltunk több helyen is: Tapolcán anyósoméknál - erről külön írok majd, Nyíregyházán Szilviéknél (főnököm), aztán Budapesten Kinga esküvőjén - erről is írok külön, majd lepukkant az autó - erről is, végül pedig két hétre Balatonőszödön, ami frenetikusan sikerült időjárás, és halfogás szempontjából. Johanna közben nagyon sokat fejlődött.

Na, akkor sorban

Anyukámék 35. házassági évfordulója

rég nem írtam megint

Legutóbb óta sikerült összeszednem egy kötőhártyagyulladást, aminek nem örültem, mert elkaphatja Johanna is. Bár, mostmár mászok ki belőle, így nincs nagy para. Nem nyaláboltam sokat az utóbbi napokban emiatt is, és már eléggé elvonási tüneteim vannak. Azért a kis szuszis haját még át"pásztázom" néha, és magamhoz simítom a beteg napokban is!

Visegrádra kirándultunk HAJÓ

A suli fogta magát és 400-egynéhányad magával fölült pénteken a vonatra, és Pesten BOARD-olt a "Hunyadi" nevű hajón, hogy kiránduljon egyet Visegrádra. A palotát csak néhányan nézték meg, mert valójában egy, a képeken látható lovagi torna megtekintését tűztük ki célul! A lovagi tornán választottak királyt és királynét (akit a király választott), illetve a király választott még egy embert, akinek egy szöges székben kellett végigülnie a tornát, a királyné pedig egy bolondot a lába mellé. :D

Az eső többször is eleredt (egyik képen látható, ahogyan ezt néhányan roppant módon élvezik), de alapjában véve jó időnk volt, mind a hajón, mind a szárazföldön.
A lányok a csoportképen az én "lányaim" - vagyis a 33 fős osztályom 8 szem lánya! :D

Johanna elolvasta a karácsonyi képeslapot!

...és utána megette...

FAMILY DAY

Atomrobbanás Dunaújvárosban 6.

Guitars "on the run"

Balról jobbra:



Ibanez ("Joe Satriani") JS 100 WH (2004), Kramer American Stagemaster Custom (1987), "Big Sound" (1982), illetve Ibanez Performance (1998)

• Az Ibanez JS-ről lejjebb olvashattok nagyon bőven. :D
  
  
• Az amerikai Kramer a legkedvesebb hangszerem. Legtöbbet ezen játszottam az évek során, és már 6 éve a birtokomban van. Amerikából küldte a legjobb barátaim egyike, Jeff Witt. Egy hangszerboltban dolgozott, mikor felfigyelt erre a műremekre. Nem igazán akarta senki megvenni - mert igazi vintage hangszer, és nem is annyira divatos már: nem hiába, a nyolcvanas évek közepén készült, és igazi rock hangszernek gyártották. Egy valamira való hard rock banda videoklippje már el sem volt képzelhető a Kramerek nélkül. Én egyből beleszerettem, már fotóról, így légipostán el is utazott hát idáig 2000-ben, hogy én nyűjem ezentúl. Fogólapja, és teste is igen tömör, és baromi nehéz is emiatt, de ettől olyan telt hangzások jönnek ki belőle, amit még sok más gitáron nem hallottam! Persze, erről a Seymour Duncan pickupok is tehetnek... A pickupokat már Jeffie tette bele, és óriási hangzást lehet velük elérni: a puha jazzes hangokon keresztül a legvadabb rock-ig mindenre alkalmas hangszer. A Floyd egyáltalán nem volt elhasználva, és csak egy babacserét, illetve bundcsiszolást kellett eddig rajta elvégezni. Nagyon pontosan játszható, nehezen hangolódó gitár ő - bár a hideg napokat társaihoz híven ő is megsínyli, és egy hideg próbahelyiségben sokat kell hangolászni a finomhangolóival. Érzékeny jószág, mint a gazdája, és mondhatom, nagyon összenőttünk. Nagyon sokan akarták már tőlem megvenni, mert nem csak, hogy JÓ, de borzasztóan nehezen beszerezhető hangszer - Magyarországon kevés van belőle. Ebay-en lehet venni, nyilván de nem ilyen hangszedőkkel, és ilyen festéssel. Ha megnézitek a képet, nem egyszerű vörös színe van, hanem metálkék-lila beütéssel is rendelkezik, attól függően, milyen szögből kapja a fényt. A fogólap egyébként nagyon kényelmes, bár a magasabb fekvéseknél csak a hosszabb ujjúak érvényesülnek igazán. Technikás gitárosok álma ez a hangszer, mert mindent ki lehet belőle csalni, kivéve az erős sustain-t, mert ahhoz a Kramer - és más gitárgyár is - külön gyártott sustainer gitárokat, speckó hangszedőkkel. Mivel a Kramer-t felvásárolta a Gibson, lévén, hogy konkurencia volt, TELJESEN lebutította, és manapság annyiért lehet kapni Kramereket, amennyibe 1 pickup (!!!) kerül az én gitáromon. Ezért is külön értéket képvisel, hogy ebben még VOLT (és ugye van) anyag. Egy hátránya persze azért akad: mivel egybenyakas, ha eltörne a nyak, azt cserélni nem lehet valami egyszerűen... :D A húrok low-action-re vannak belőve, mint a JS-nél
  
  
• A kedves kis "noname" Big Sound gitáromat még egy nagyon jó barátomtól örököltem, aki 1997-ben 25 évesen nagyon tragikus körülmények között hunyt el. Édesanyja azt kérte, ne adjam el sosem. Értéke nem is nagyon van neki, egy sima strato-kópia, és magas fekvéseknél néha bezörög, könnyen elhangolódik stb., hangja mégis kedves, és Zsoltira emlékeztet.
  
  
• Ibanez Performance akkusztikus gitár. Sokat nem mondanék róla, egyszer meg kéne hallgatni, milyen jól szól. Szintén testes hangzása van, ki sem nézné belőle az ember, főleg, hogy 10-es húrokra van belőve. Ez is Jeff-hez fűződik, mert vele vettem meg Pesten az Oroszlánbarlangban. Miután megvettük, leültünk a Jászai Mari téren, és Billy Cobham-et hallgattunk. Sosem felejtem el.

Johanna elaludt etetés közben

NOKIA 7110 RULEZ !!!

Hát, ez kb. hihetetlen. Ma reggel munkába menetkor kicsit bénán kezdtem pakolászni az övtáskámba a kulccsomómat, meg a telefonomat, és a telo kicsusszant a kezemből, le a földre, ami még nem baj, mert volt már ilyen. CSAKHOGY a RÁCS felé vette az irányt, és LEESETT a 8. emeletről a földszintre a lépcsőházban. Na, gondoltam, akkor erre keresztet is vetek.

Azért lementem összerakni, a telot 3 darabban találtam meg, ebből az aksi az első emeleten volt! LOL. Összeraktam, pedig már majdnem nem mentem föl az elsőre az aksiért - csak úgy sejtettem, hogy oda eshetett be, ha már a földszinten nem volt. Összeraktam a telefont, és MŰKÖDIK, úgy mint előtte.

???????????? nem tudom, ez hány méter repülés, de sztem minimum 25m. Így néz ki: (az infra-tetőt nem találtam, de ez a képen nem látszik itt)

Ibanez JS 100 WH

azaz Ibanez Joe Satriani 100-as modell. Nem is tudom, hol kezdjem. Mégis: ha visszalapoz a kedves olvasó a márciusi Post-jaimhoz, meglátja, hogy éppen keresztet vetek egy Kramer Nigthswan-ra. Ami az álom-gitár lett volna számomra, de sajna szállítás közben eltörték, így visszakaptam az árát, de egy álommal kevesebb maradt.

Viszont már szükségem volt egy másik hangszerre is, egy komolyabbra (legalább olyan jóra, mint a Kramer) a zenekar miatt, úgyhogy elkezdtem Magyarországon keresni. Rá is akadtam "sceletor"-ra, egy srácra, aki katkos volt, mint én (katonai kollégista) még a középsuliban, csak nem Győrben, mint én, hanem Egerben. Ezek mellett nagyon jó gitáros, egészen kivételes tehetség, és az Interneten sikerült összeismerkedni a Daczi Zsolt fórumon. Később elkezdtünk videokat váltani, cserélgetni, saját dolgokat mutatni, és előbukott, hogy Pestre költözne, de ehhez el kell adnia néhány hangszerét. Így jött a JS 100-as híre hozzám.

A hangszerről nem akarok külön gépelni, ezért beillesztem, amit Krisztián (sceletor) írt mailjében - úgyis csak ugyanezt írnám:

" Nos, azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyszerűbb nyak a JS-é, mert telt, akár a Kramereké, de mégsem annyira, és a fogólapja egy picit domború, és így nagyon jól bele lehet kapaszkodni a húrokba, élmény rajta nyújtani, a bundok nagyon kényelmesek, mert szépen elfér az összes ujjam az összes fekvésben, ami pl. a JPM-ről már nem mondható el, az már jóval szűkebb.
Amikor tavaly nyáron elmentem a Fibenare gitárkészítőkhöz, hogy saját signature gitárt csináltassak, azt mondtam, hogy a nyak ugyanilyen legyen, vittem is megmutatni.
Gyönyörű hangszereket csinálnak, profi munka, 450 ezer lett volna, amit én akartam, de amiért végül nem álltam rá a dologra, az az volt, hogy sztem a JS leszólta ezeket a "mestergitárokat"...És ebben nem DiMarzio pu-ok vannak, hanem az Ibanez AH szériája, de bitangul szólnak, és ezért nem is vettem bele DiMarzio-kat, amik a Satriani japán modellben is vannak. Összevetettük eg japán modellel, és nem szólt jobban egyáltalán. Annyi, hogy könnyebb volt, mert az amerikai hárs könnyebb fa, mint a sima hárs, amiből az enyém készült.
A nyak egyébként egy fából készült, és nem döntött a feje, mint a legtöbb Ibanezé, hanem egyenes, akár a Fendereké.
A push pull poti a tone potiba van építve, ezt ha kihúzod, akkor lefelelezi a humbuckereket, single coil hangzást kapsz. A 3 állású pu váltóval így sok féle hangzást lehet csinálni.
Akkusztikus hangszínen pl. akkora a hangerő és dinamikai különbség a felezett és humbucking állás közt, hogy rockandroll számoknál szólókiemelésre pl. csak ezt használtam:-)
A JPM már nem ennyire sokoldalú hangszer, mert az egy rockgitár, más stílusra nem igazán jó, míg a JS sztem tök univerzális.
Az Edge Pro II pedig egy kiváló tremoló, sok előnye van bmelyik másik rendszerrel szemben.
Ez 2003 óta van az Ibanezekben. A legfőbb újítás, hogy kétféle képpen húrozható. Az egyik a hagyományos, hogy vagy fordítva fűzöd be a húrt és a gombóc a fej felöli részen marad, vagy lecsíped azt, és úgy szorítod a satuba. A másik, és ez az újítás, hogy úgy is befűzhető, mint egy testen átmenő fixhidas, vagy vingtage, wilkinson tremolós gitár, tehát a babákat nem kell levágni, mert a tremolóban van nekik kialakítva hely! A másik nagyszerű újítás, hogy a kart egy pici imbusz segítségével tudod beszorítani a tremoló testbe, így te tudod szabályozni, hogy mennyire legyen szoros, hogy lötyögjön, vagy abban a helyzetben maradjon, ahol éppen hagyod.
És ez ingyen van, nem kell mindig drága műanyaggyűrűket venni rá, mint a JPM karjára, ami 500 Ft/ 2 db....
Rohadt drága, gyorsan elkopik, csak a macera van vele.
Ezzel meg semmi gáz, fogod a kulcsot, és te állítod be a szorosságot. Nagyon jó a sustainje, hulla pontos, és a finomhangolóval elég nagy hanközt lehet állítani, de erre még sosem volt szükségem, mert annyira pontos, hogy nem kellett utána hangolnom."

Ja, és ÍGY szól

pécsi hétvége

Pécsre mentünk a hétvégén, meglátogatni Gézát, Lilit, Nórikát, Tamást, Bettit, Abigélt, Árpit, Andit és másokat az ottani Golgotából. Reggel fél kilenckor sikerült elindulni, ami azért volt jó, mert tudtuk magunkat kötni az eredeti elképzeléshez. Na, meg más okból is, de azt külön fogom taglalni.

Liliéknél aludtunk, mert Tamáséknál szoktunk ugyan, de ők most nagyban dobozoltak, készülődtek az új albérletbe, ahová a héten költöznek át! Örülünk ennek nagyon, mert már kellett nekik a hely. Ebédre beültünk a Citrom u.-ban egy helyre, és Árpiékkal találkoztunk (ő a pásztor a Golgotában). Felmentünk a Nagy Tubes-re a kilátóhoz, és vittük a gyerekeket is, mindjárt tolom a képet.

Vasárnap még Golgota - közben én babasétáltatás, mert nagyon nyugtalanul aludt Johanna előtte este. Hazafelé jövet iszonyú zivatar volt, meg kellett állnunk, de Johanna végig aludta az egészet - itthon pedig már ugyanaz volt, mint szokott.

Nagyon jó volt végre látni a sok barátot, G, a Catan telepeseit hihetetlenül élveztük!!!

Minden

Na, itt a kert - kb. Szóval: nagyon régóta nem írtam, nem volt kedvem sem, mert agyilag lefoglalt sok minden.Közben elvittem egyszer Évit és Johannát Tapolcára, ahol majdnem 1 hétig voltak, és simán kezdtek elvonási tüneteim lenni, hogy nem voltak itt velem.

Johannával egyébként is nagyon bensőséges kezd lenni a kapcsolatom, sokat játszok vele (ez relatív) - ha nem is sokat, de intenzíven próbálom bepótolni a napközbeni hiányt délután, vagy este. Ilyenkor Évi tud egy kicsit tornázni videora. nagyon föl tud frissülni tőle - egyébként is nagy a mozgásigénye. Egészen meg tud erősödni az igénybevételre, ami napközben várja... :D

Tapolcáról mentem Pestre Ritához (a nővérem), és nagyon jól elvoltunk. Elmentünk, vettünk nekem egy átmeneti cipőt, Zitával (unokatesóm) találkoztunk, ettünk répatortát a munkahelyén, és nagyon sokat beszélgettünk.

Hétközben egyszer elmentünk csocso-zni Tamással, de általában ment a munka, mint szokott.