az első hasról hanyatt fordulás

Na, a cím végülis mindent elmond. Johanna új dolgai: majdnem fekvőtámaszba fölmegy, a fejét úgy tartja fölfelé, hogy sok felnőtt megirigyelné. A másik pedig, hogy tegnapelőtt, azaz 27-én először történt meg, hogy hasról kinyomta magát, és átfordult a hátára! Tegnap ezt megismételte, és erről készült is egy felvétel - legalábbis a mozdulatról. Íme:

Johanna egészségi UPDATE

Johanna az utóbbi két hétben átesett egy iszonyú megfázáson. Ha még nem írtam volna, volt éjszaka, amikor azt hittem, megfullad, mert orrán, száján dőltek belőle dolgok: takony, slejm ilyenek. Mindig szívattuk az orrát, volt, hogy félóránként... mondanom sem kell, hogy utálta. Aztán a napok során egyre jobban lett, nem is köhögött (na, az volt még csúnya, ahogyan köhögött) már. Az orrát már csak napi 3 alkalommal szívattuk, végül már azt sem. Anyatejet kellett csöppenteni az orrába, meg ilyenek.

Ami jó hír még, annak egy picit rossz előzménye is van. Johanna rengeteget mozgott, és rendszertelenül evett, ráadásul Évi is pörgött, így nem növekedett sokat decemberben. Évit pihenőre fogták, és próbálkozott, hogy Johanna is koncentráljon az evésre : ) Az eredmény: egy hét alatt annyit gyarapodott, mint előtte egy hónap alatt!!! Ráadásul elkezdtünk neki adni almát, meg sütőtököt, imádja őket. Van olyan, hogy egy teljes almát megeszik pépesen.

2 HETI HÍRADÓ

Szörnyű, hogy két hét után jutok ide a blog-ra írni. Egyszerűen annyi a munka, meg a rohangálás, hogy már nincs erőm nekiülni írni. Jogos kérdés: akkor meg minek. Mert mindezek ellenére látom értelmét. :D

Azóta volt még egy próba Pesten, és összehoztuk egyik számunk "kopasz" változatát - amiben nincs ének, csak az alap. Nekem így ének nélkül is tetszik! Lassanként meglesz egy demo anyag, aztán irány a stúdió. Persze, addig a hangszerelést is meg kéne csinálni. Meglesz.

A suliban befejeződött a félévzárás, már a felvételi is lement - SZOMBAT délelőtt, óriási élmény volt bemenni... Mindegy, a lényeg, hogy ezen is túlvagyunk.

Múlt vasárnap volt itt Bakó Zoli, a Golgotából, hogy elmondja, nem lesz innentől szerdánként alkalom az MMK-ban. Na mindegy. Viszont lesz helyette valami házi összeröffenéses imaalkalom péntekenként.

Pénteken szalagavató volt, és a moziban lévő műsor és tűzés után a Havannába mentek át a fiatalok meg néhány tanár meg szülők a nyitótáncra, aztán hajnali négyig buli!
A műsor próbája elég érdekes volt, mondjuk, túlságosan nem kommentálnám, viszont megint meggyőződhettem arról, hogy Csicsova Feri egy zseni (a hangtechnikus, szintén a suliba járt). Thomkával mi is szerepeltünk - gitáron kísértünk egy kórust, meg Mirjamot (Ádám unokatesóm barátnője, 10 B-s), akik a tavalyi Megasztáros Búcsúdalt nyomták el.
Képeket is csináltunk, amint föltettem Netre őket, már adom is a linket!

Tegnap itt voltak anyósomék, és picit babáztak, meg hoztak - mint mindig - RENGETEG kaját! Örültünk is neki, tiszta a'la carte (vagy hogy írják) volt este a kaja. Bármit ehettünk, szinte minden volt. Még Tomit (Lapu) is meghívtuk hétfőre kajálni.

Johannáról külön írok!

próba Pesten, satöbbi

Na, Johanna pont kiabál, és az éjszakát is sikerült egész PROBLÉMÁSAN átnyüglődnie, úgyhogy Évi nem sokat aludt... Mostanában ez a mániája. 2x-3x felkel egy éjszaka. Nem tudom, mi ez a "visszafejlődés" (nyilván nem az, de hadd hívjam annak), már majdnem az egész éjszakákat átaludta. Most megint "back to the roots."

Szerdán Pesten voltam próbán, elég izgalmas volt, kidolgoztunk egy számot, ill. egy másiknak is nekiálltunk - viszonylag jó tempónak mondható ez. Majd meglátjuk, mi keveredik ki belőle.

Tegnap csocsózni is elmentünk, addig anyukám vigyázott Johannára. Lapu Tomival és Veres Petivel voltunk négyen, és jókat röhögtünk a "meccsek" alatt. Természetesen délután 4 felé mentünk, mivel a hely este tele van, de még így is tiszta bagó szagúak lettünk.... yuck.
Ma Sarah jön az egyéves kisfiával, Robival látogatóba!

az első hétvégén buli volt

Illetve a másodikon, mert ugye az első hétvége elsején volt. Szóval jó kis buli volt - amolyan gitáros buli, sok zenével, amit mi csináltunk - Thomkáéknál Nagyvenyimen. Thomkát még az általános iskolából ismerem, mert bátyja, Pál Balázs az osztálytársam volt. Akkor is sokat jártunk össze, és már akkor együtt zenélgettünk az általánosban. Jó volt :D

Tehát: pénteken este 8 körül mentünk, a kocsit megpakoltuk hangszerekkel, meg Ádám és Mirjammal, és irány Venyim (ez a település kb. 8 km-re lehet nyugatra Dunaújvárostól). Első este nem vittem ki Évit és Johannát, mert Évi szeretett volna még otthon pihenni. Aztán másnap sokáig aludtunk, ezért csak dél körül értem haza ebédelni, és olyan négy körül mentünk vissza már Évivel és Johannával együtt. Útközben fölvettük Hódos Gabit meg Mészit, illetve Lapu Tomit. Szóval jól tele volt rakva az autó megint :D

A buliban sok zenét játszottunk, egy csomó eddig eljátszatlan nóta került elő, és rengeteget röhögtünk - még video is készült!

Az est "FÉM-pontya" pedig az elektromos darts volt, amit reggelig bűvöltünk THomkával és L. Tomival. Nagyon jó játék. Egyikük mondta is, hogy másnap IZOMLÁZA LETT!!! lol
Itt vannak a képek!!!

2006. első munkahete...

...ilyen volt.

Elég nehezen sikerült a szünet után visszaállni a nagy munkába - különösen, hogy 1. a szünetben végig 10 órákat aludtam, 2. a suliban most van a félévzárás, és töméntelen sok a munka: utolsó témazáró írató egy hét, lezárás, és statisztika hegyek! broáááf. utálom a NEM-kreatív munkát.

Szilveszter és Újév

Hát, idén itthon töltöttük a Szilvesztert... több oka is volt - először is, hogy előtte nap érkeztünk haza Tapolcáról, és mire hazaértünk, és másnap felébredtünk, úgy behavazott az országban, hogy nem csak babával, de baba nélkül is kockázatos lett volna nekiindulni Pécsnek... :( A TV, rádió is mondta, hogy lehetőleg ne induljon senki el autóval. A városban is elég lehetetlen volt a közlekedés meg minden. Úgyhogy fel kellett készülnünk arra, hogy ez egy furcsa szilveszter lesz. Ráadásul ugyanezen okok miatt Tamásék sem tudtak eljönni hozzánk, ami teljesen érthető is - ugye ők is a pici babával (aki már nem is olyan pici!)

Úgyhogy, ha azt mondom, hogy az idei szilveszter punnyadós volt, az nem kifejezés. Fogtam magam, felszálltam egy buszra (az autót nem akartam 1 óra alatt a hóból kibányászni), és elmentem a TESCO-ba, és vettem egy 1000 db-os PUZZLE-t. Hát, már régóta terveztem, de azt annyira nem, hogy ilyen apropóból fogok venni egyet... Azóta is azt rakjuk. Johanna néha felsírt, nem sokkal azután, hogy vége lett a pyrotechnikai bemutatónak a városban, és hogy anyuék átjöttek újévet köszönteni. Ennek örömére vagy 4x rakott a pelenkába, nem is keveset. Most ő is, anyukája is alszanak. Én meg kezdem hangolni magam, hogy a téli szabadságnak holnap van az utolsó napja, és utána mehetek vissza dolgozni. YUCK

2005. 12. 21-30.

A téli szünet kezdete - nővéremmel, Ritával

Mikor 21-én vége lett a sulinak, már igen csak ránk fért a pihenés. Én már idegileg is éreztem, hogy bőven elég volt, a gyerekek is érezték - sztem magukról is. Lassan félév, és akkor talán már kifelé megyünk ebből a tanévből. Persze, ezt mondom úgy, hogy sokkal több van hátra, mint amennyi eddig volt a tanévből...

A tanári koccintáson nem maradtam ott, mert siettem Ritához, a nővéremhez, Újpestre. Nagyon ritkán tudunk találkozni ahhoz képest, ahogy szeretnénk, és mivel Karácsonyra sem tudott hazajönni a szülőkhöz (dolgozott), meglátogattam 21-én, a szabadnapján. Nagyon jól töltöttük az időt, elmentünk moziba, meg picit vásárolni, este nála beszélgettünk - remélem, még sok ilyen napot tudunk majd eltölteni.

Karácsony - itthon és Tapolcán

Dec. 24. nagyon különleges volt, mert először töltöttük hármasban Johannával. Évivel ez volt az 5. közös Karácsonyunk, de csak hármasban ez az első. Különleges volt ez a nap, mindjárt adok linket is néhány fotóról. - Illetve, ha kattintasz a Johannás linkre jobb oldalt, az utolsó néhány kép karácsonyi lesz. Felöltöztettük Johannát szép kis bársony ruhába, nagyon csini lett. Este még átnéztünk anyuékhoz, ott volt Erzsike néni is. Külön öröm volt, hogy aznap Johanna nagyon nyugodt volt, és játékos. Nevetgélt a nagyikra meg ránk.

Másnap 25-én reggel indultunk Tapolcára, de útba ejtettük nagymamámat is Pusztaszabolcson egy fél órára. Az út nagyon sima volt oda felé, mert Johanna is végigaludta az egészet, és a hó sem esett. Érdekes, hogy mikor odaértünk utána elkezdett esni, és több napig meg sem állt. Tehát JÓKOR érkeztünk. :D Tapolcán minden rokon csodájára járt Johannának, és mi is vittük sétáltatni - ott is sok ismerősbe bukkantunk. Jenővel (sógorom) elmentünk párszor csocsózni is, egyszer Évi is jött velünk! Addig nagyi vigyázott Johannára.

29-én felszakadozott a felhőzet, nem esett a hó, és picit olvadt, úgyhogy akkor indultunk. Badacsonytomajig picit veszélyes volt az út, de utána teljesen eltakarították. Ha nem is gyorsan, de simán hazaértünk - és megint csak jókor, mert másnapra lehullott az egész országban annyi, mint eddig összesen. Jenő állítása szerint kb. Diszelig jutottunk volna el, ha egy nappal később indulunk... (Diszel nagyjából Tapolca-külső :)

ATOMROBBANÁS Dunaújvárosban II.

GZA tiszteletére

2005. 12. 07 - 12. 16.

az időintervallum nagyságából látszik, hogy mostanában nem igazán volt időm írogatni... Nagyon el voltam havazva az utóbbi időben sok munkával, és amellett, amikor hazaértem mindig olyan fáradt voltam, hogy max ledögleni volt érkezésem...

Az osztályommal fényképezkedtünk, ITT vannak a képek! (2 db) Lassan kezdek ráérezni a dologra, hogy nem csak munka van vele, kezdek egyre jobb kapcsolatba kerülni velük, ami azért nem egyszerű, mert szinte csak fiúk. A néhány lány viszont jó kis színt hoz a csapatba, és örülök is, hogy olyanok, amilyenek.

A baba egyre nagyobb, és már NEM FÁJ A HASA!!!!!!! Ez óriási dolog. Nagyon sokat mosolyog, gügyörészik, és a következő fonémákat gyakorolja: "le", "ge", "gü", "ágü". Egyre jobban szeretem, és már hiányzik nagyon, mikor estig dolgozom, hogy hazajöhessek, és vele legyek. Néha fürdök vele együtt a kádban, az nagy élmény. Úsztatom, meg locskolom, ő meg végig néz a szemembe. :D

Egyik nap volt valami rózsaszínes elszíneződés a pelusában, és megijedtünk, hogy véreset pisilt. Aztán többen megerősítették, hogy az nem vér, hanem valószínűleg elszíneződött a pelus, mert olyan anyagok vannak benne... ráadtunk egy másikat, semmi baj nem volt, meg egyébként is nagyon jó kedélyű kisbaba - leszámítva, mikor este nem bír elaludni... az KILLER

Vasárnap jönnek Zituék (unokatesóm és barátja, Dávid) látogatóba, már várjuk, és ahogy hallottam, ők is. jövő hétvégén pedig, ha nem lesz 2m-es hó, nekivágunk Tapolcának hármasban. Az autóban meleg van, és csak 2 óra út, de inkább 1 és 3/4 óra. Szoptatás után, amikor bealszik - annyi lesz a dolga, hogy ott felébredjen. Egyébként nagyon szeret autóban ülni - ahogyan elringatja, az kész.

Mivel nagymamiék vigyáztak szombaton a babára, mi ketten elmentünk Lapu Tomival + Thomkaval csocsózni, nagyon sokat nevettünk... Évi akkorát, hogy bevágta a száját egy székben, és felrepedt.

Amúgy minden OK. Pali felesége, Mariann is visszaállt a munkába, és nagyon jó őt látni, hogy miylen erős. Sok mindenkinek példa lehet az, ahogyan ő viselkedik. Mindenkihez van kedves szava, és Ő kérdezget, nehogy nekünk legyen kellemetlen, hogy mit is mondjunk neki. Teljesen természetesen csinálja, nagyon tisztelem ezért.

A karácsonyi ajándékok 90%-át már beszereztük, úgyhogy lassan azzal is megvolnánk. Mondjuk, én még a hétvégén azt hiszem elugrok, és megpróbálom végleg lerendezni.
Azt, hogy a suliból már csak 3 nap van hátra meg egyenesen üdvrivalgással fogadjuk itthon, mert már nagyon rám fér...

2005. 12. 07. Zenekari próba

nyolcadik órám után még hazamentem bepakolni a gitárt az autóba, ahol már benn voltak a Julika osztálya által gyártott cipősdoboznyi karácsonyi ajándékok (a 10.000 Gyermek Karácsonyára). A sulihoz még visszamentem Ádámért, az unokatesómért, mert ő is el szeretett volna jönni megnézni a próbát.

A képen Józsi (a dobos) éppenhogy csak a feje búbjával látszik, Vagyim meg egyáltalán, de ezen vagyunk nagyjából rajta minden.

4 számot dobtunk össze - egész jól haladtunk, Ádámnak is tetszett az egész, úgyhogy külön jó volt. Hú, iszonyú fáradt vagyok, nem tudok tartalmasat írni. Akkor meg minek.

2005. 12. 03. Ádám unokatesóm szülinapi party-ja

Katt a címre, ott vannak a fotók!
Tehát. Ádám szülinapja már két hete volt, de a suliban pont akkor lezajlott tragikus események miatt nem találtuk helyénvalónak, hogy megtartsuk a bulit. Úgyhogy elhalasztottuk: december 3-ra.

19 óra körül értünk oda, akkor már készülődés ment - sütik, stb. A hely teljesen jó volt, tudtunk csocsózni meg darts-ozni is. Persze, Ádám egyszer csak dobott egyet, és a darts meghalt. Szerintem túl jót dobott, és már nem bírta elviselni a gép.

Jókat dumáltunk Csicsova Ferivel is, kicsit legalább zenei dolgokról is tudtam beszélni valakivel. Ő nagyon keni a hangosítást, a felvétel gyártást, stúdiózást. Helyes! :)

Valamikor fél 2 körül értem haza - a szakadó esőben még hazadobtam Bálint Zolit - itthon meg az várt, hogy Johanna megint szinte éjfélig nyűglődött. Kicsit nyáladzik is, remélem, még nema foga. Azt mondják, hogy az csak jóval később jön, de van, aki már foggal születik. Majd védőnő megmondja, vagy valami doki.

2005. 12. 01. December ONE

Na. Most este 22:21 van, és Johanna már vagy 15 perce üvölt. Kb. elegem van ezekből a szirénázásokból. Főleg, amikor fáradtan esek haza este.

Úgy néz ki, sikerül fényképezőt venni. Nem térek különösen ki rá most, mert mindjárt alszunk.
Ma volt anyukám 56. szülinapja, kicsit pezsgőztünk meg ünnepeltünk, Ritu, a nővérem is hazajött, nagyon jó volt, hogy együtt lehetett megint a család. Holnap is itt lesz, jönnek át hozzánk, már nagyon várom.

2005. 11. 26. Villámlátogatás és Télikabát

Jenő (Évi öccse) és Vili (Évi unokatesója) villámlátogatást tettek nálunk. Ha az utazott órák számát összeadjuk kb. meg fog egyezni az itt töltött órák számával. Sőt, ha az ébren töltött órák számával hasonlítjuk össze, csak egy oda- (vagy vissza-) útravalónyit sikerült itt tölteniük. Ugyanis Tapolcáról ill. Tapolcára nem túl egyszerű a közlekedés. Amíg nem volt autónk, nekünk sem volt egyszerű oda innen eljutni. Babával meg kb. nem vállalnám be a 3 átszállás, és a fagyoskodást. Így azért más lesz, ha esetleg Karácsonykor el akarunk menni hozzájuk.

Szóval olyan 22:15 körül értek ide szombat este a srácok (az utolsó busszal Szfvárról), de a reggeli 9:20-assal már menniük is kellett, mert Jenő megy vissza a suliba Kaposvárra, és minden cucca otthon volt (lévén, hogy egy fél hűtőszekrényt küldött anyósom az ő hátizsákjában - nem fért bele más). :D

Hagyott itt nekünk egy nyomtatót - HP deskjet 3550, erről már beszéltem gza-val is, jó-e ilyen láma felhasználónak vagy mi. Én nem használom túl sokat, ami kell, azt mind odabent nyomtatom, viszont a Vasműs dolgokhoz eléggé kelleni fog - meg ha írunk új dalszövegeket.

A másik fontos dolog, hogy tegnap anyukáméktól előkarácsonyi ajándékot kaptam: egy télikabátot!!! Nem akarom megmondani, mióta nem volt télikabátom. JÓ ideje (kb. 10 éve biztosan) a bőrdzsekimet használtam télen, és arra rá egy vékonyabb kabátot. Volt, ha nagyon hideg volt, a bőrdzseki alá még ment egy farmerdzseki is, így három kabát volt rajtam... Örököltem is pár dolgot: bundát, meg egy ballonszerű béléses cuccot. Sajna az előbbinek egyáltalán nincs befedve a nyaka, meg zsebei sincsenek, az utóbbinak vannak zsebei, de nincs magas nyaka, és akármilyen sapkát nem tudok felvenni hozzá. Amit most kaptam az tök univerzális, egyszerre sportos is, meg elegáns. Nagyon örülök neki! coolness

2005. 11. 23-24. Az első igazi zenekari próbánk + Pali temetése

Szándékosan kezdem a rosszabbal, hogy a vége az olvasmánynak kicsit szívderítőbb legyen...
Na, azóta két másik ember is rosszul lett... A mentők elég bejáratosak már az iskolába. Csütörtökön volt Pali temetése: 250 ember biztosan volt. Nem igazán írnám le most az érzéseimet a temetéssel kapcsolatban, inkább csak néhány tényszerű dolgot. 13:00-kor indultunk a sulitól 3 különbusszal - 1 a diákoknak is. Mire elindultunk újra esni kezdett a hó. Ercsibe viszonylag hamar odaértünk, és a ravatalozóban már ott ült bent a család. Szegény Mariann és Pali anyukája voltak a legrosszabbul, de ez teljesen érhető. A diákok közül is nagyon sokan ki voltak borulva.

Szerdán este - még előtte - voltam zenekari próbán is Budapesten. Pestszentlőrincen volt a próba, és mikor odaértem, Debreceni Isti hívott, hogy később jön, mert csúnyán kibicsaklott a lába. 17:00-kor kezdődött volna, de fél hétkor még alig voltunk. Tisztára kiborultam, hogy na ebből sem lesz semmi. Erre hirtelen mindenki megjelent, együtt volt, és elkezdtünk próbálni. A saját dalokat u-úgy, mint fordításokat. Teljesen meglepődtünk azon, mekkorát szólt az egész!!! Először játszottunk így együtt ebben a felállásban:

Debreceni Isti - ének
Zsludov Vagyim - billentyűk
Schafarek Józsi - dob
Szőczy James - ritmusgitár
Jermann Gabi - szólógitár
- Murányi Tibi - technikus

James, Isti, és én már több, mint egy éve összejárogattunk, és számokat írtunk. Csináltunk olyan 6-ot, meg mellé van néhány fordításon átesett külföldi nóta. A szöveget szinte teljes mértékig Isti írta, a zenét meg én. Ez utóbbiban persze sokszor kértem segítséget Istitől meg Jamestól, amikor valahol elakadtam. Volt olyan, hogy Isti csak beénekelt valahová egy CISZ-t, és PONT az kellett, hogy tovább tudjunk lépni valamilyen irányba a számon belül. Szóval jól megy az együtt működés egyelőre.

A zenekar neve egyébként "AFTER SAVE" - ki lehet találni, miért. Először is szójáték az "after sHave"-vel, másrészt annyit jelent: a megváltás után(i állapot). Elég sok eszünkbe jutott, mindegyik jó lett volna, de végül bedobtam ezt, és mindenki egyből rábólintott.

A próbán az is nagyon bátorító volt, hogy Vagyim, akinek van egy YAMAHA Motif-ja (minimum két ember kell a cipeléséhez, és ha utánaznéztek, azért nem semmi egy hangszer...) - egyszer csak benyomja a legutóbb készített számunkat (aminél ő ott sem volt, csak megkapta CD-n) TELJESEN hangszerelve egy CD-n!!! Van mindenféle kütyüje, és simán megcsinálta. Nagyot néztünk, és tök biztonságot nyújtó érzés volt, hogy erre ő egyrészt kapható, másrészt, jól ért hozzá, harmadrészt sok munkát megspórol vele.

Azt meg, hogy mindenféle negatív erők itt valószínűleg nem nézik jó szemmel, amit csinálunk kicsit talán észlelni. Tök jó érzéssel hazafelé menet Tibi meg Isti nagyot karamboloztak, és hihetetlen, hogy megúszták ép bőrrel. Amolyan szendvics baleset volt, csak éppen autópályán, az M0-s lehajtójánál. Totál kár lett Tibi céges kocsija. De azért ez remélem, nem veszi el a kedvét, hogy felvételeknél a próbákon segítsen majd.

2005. 11. 22. CSAK NEHEZEBB LETT

Ezen a napon lőtték le J.F.Kennedy elnököt 42 évvel ezelőtt. Ezen kívül kapásból 3-4 ember jut eszembe még, akiknek ma van a szülinapja. Isten éltessen Ilus, meg Pauk.Viki!!! pl.

A címben arra utaltam, hogy azért lett nehezebb elviselni Pali hirtelen halálát, mert a boncolásból megtudhattuk, infarktus végzett vele. Eddig azt hittük, hogy embolia, aminél biztosan nem segíthettünk volna - de itt talán még lehetett volna segíteni! Keserűség és iszonyatosan nagy szomorúság fojtogat most mindenkit, aki ott volt, és úgy érzi, segíthetett volna. HA velünk van akkor a tanáriban, 2 perc alatt ott a mentő, amikor rosszul van, és talán ma is velünk lenne.

Ezek mind hiábavaló gondolatok már. Nem tudni, hogyan tovább.

2005. 11. 20. KÖZHELY

Szombaton reggel arra ébredtem, hogy úszom a hideg verítékben, és lázas vagyok. Nagyjából délig lázas voltam.

Biztosan nagyon közhelyesen hangzik, de kinézek az ablakon, és annyira szép a napsütés, mintha nem érdekelné semmi, ami történt. Mintha elfelejtette volna, hogy most nem szabad...és talán ettől még jobban fáj a hiány és az értelmetlenség. Mert ennek ugyanúgy nincs semmi értelme.

IN MEMORIAM GLOCZ PÁL

Kb. annyi időnk volt elbúcsúzni tőle, mint általában keddenként, amikor tanári foci után gyors törölközést és mosakvást követően el is pályázott, beugrott az autójába, és sietett haza a családjához. Tehát semennyi. Pali kollégám az éjszakai focin kezembe nyomta az övtáskáját, hogy vigyázzak rá, amíg ő az informatikusok csapatát erősítette 8 percig. Ekkor beszéltem vele utoljára.

De nem úgy focizott, ahogyan szokott. Megszoktuk tőle a nyugodt, ügyes, trükközős focit. Most viszont, mintha valami zavarta volna. Látszott, hogy igen feszült, pedig jól megy neki a játék, érezhette, hogy nincs valami rendjén. Messziről lőtte rá a labdákat, szinte mindet - amit ő csak bizonyos esetekben tett csak egyébként. Mintha nem akart volna túlzottan futni - amit egyébként remekül tudott.

Aztán 23:45 körül játszottak megint, de igazán a pontos órákkal nem vagyok tisztában, mert összefolynak már bennem az emlékek. Merkel Jani jelenik meg a tanári ajtajában, ahol mi ettünk-ittunk, és mondja teljesen felzaklatva, és kétségbeesetten, hogy Pali a 104-ben fekszik a földön, és nem tud mit csinálni vele, hívjuk a mentőket.

A meccset követően Pali fölment a 104-be elvonulni, ahogyan szokott. Mondhatta volna, hogy nincs jól, de talán azt hitte, múló rosszullét. A mentősök elég gyorsan kiértek, de addigra ők már csak azt tudták megállapítani, hogy nem él. Nem is igazán próbálkoztak az újraélesztéssel, azonnal látták, hogy hiába.

Így kell meghalnia az embernek 38 évesen, egy szerető feleséget, és két kisgyermeket hátrahagyva. Ilyen ez a világ.

Annak örülök, hogy aznap délben együtt ebédelhettem vele még, mert kaptam egy menzajegyet Vidács Anditól. A közös ebéd előtte nem történt meg, így veszem ezt, mint ajándékot az élettől.

Át kell értékelnünk az életünket; mi fontos benne, és mi nem. Mit kell elégetnünk, mit kell megtartanunk. Annyira rövid az ittlét, hogy ha nem figyelünk, kidob, kihajít magából, mielőtt gondolnánk, és végül túl késő lesz, hogy mindent rendbe rakjunk. Talán ideje, hogy mindenki magába szálljon, és Istennel is békét kössön.

2005. 11. 17. ILYEN VOLT a mai napom

Persze, sok jó dolog is történt. Vasműből Tomival együtt jöttünk, aztán irány az Interspar, mert jött hozzánk egy kis duma, meg sör ilyesmire. Az autóban kb. majdnem megfagytunk, és elég nehezen melegedett be a fűtés.

Hogy ez miért fontos? Nem fontos. Viszont, mikor hazaértem, és a hulla fáradt állapot után rátaláltam erre a képre, tudtam, hogy a mai nap egyik értelmét találtam meg.

Mindenesetre, elég drágán adják.

2005. 11. 16. "DA" GRIND - azaz megy a robotolás

Sok építő dolog nem nagyon történt az utóbbi napokban - a cím kb. simán leírja a lelki és fizikai állapotot, ami éppen hatalmába kerít. Az osztályomban is gyűlnek az osztályfőnöki figyelmeztetések, meg a szaktanárik, úgyhogy teljesen felhőtlen az iskolai közérzet is.

Viszont Évi volt már kétszer babamasszázson Johannával, és remélem, hosszú távon használni fog. Első alkalommal még pont picit szoptatnia kellett a helyszínen, de amúgy minden rendben volt.

Vasműbe is eljött már elém többször is, a csoportom meg is bámulta a babát rendesen, pedig elég sötét volt már.

Hulla fáradt vagyok. Aludni kéne. Pénteken zenekari megbeszélés, öö, illetve szombaton, de előtte pénteken éjszakai foci, amire valószínűleg a '"jó" lábammal fölösleges elmennem.